Kedves István, és minden testvérem Jézusban!

Már többször kezembe került a „toll és a tinta", hogy tanúságot tegyek Isten mellett, de mindig találtam kifogást, hogy mégse, most végleg elfogytak.

Tavasszal a Pálházán tartott Szentlélek szemináriumon mi is részt vettünk a feleségemmel. Ugyan korábban is Isten több volt az életünkben, mint csak egy vasárnapi mise, de ez az alkalom feltette a pontot az életünkre. A közbenjáró ima - a lélekáradásról van szó - fizikailag is mindent megváltoztatott bennünk.

Erős dohányos voltam, köhögtem zsibbadt a kezem-lábam néha még szédültem is, többször próbáltam leszokni,de sikertelenül. A Szentlélek kicserélte a tüdőmet és minden mást is szó szerint újat kaptam. Azóta nem dohányzom, nem köhögöm, nem zsibbadnak a végtagjaim, pont ugyan úgy, mint kb 25 évvel ezelőtt, az első cigi előtt.

A feleségemnek is sikerült olyan döntéseket meghoznia, amit csak a Szentlélek segítségével tud megtenni bárki is.

A családunk élete is megváltozott, mindenféle külön egyesség nélkül a programjainkat kötelezettségeinket úgy alakítjuk, hogy lehetőleg minden nap eljussunk a szentmisére. Minden dolgunkban Isten felé fordultunk, minden nehézség nélkül, olyan természetesen történik mindez, mint a levegővétel. A napokban épp a dicsőítésről szóló tanítást hallgattam, és ez indított a tanúságtételre.

Néhány nappal korábban, a kisebbik lányom hasa elkezdett fájni. Estére már annyira fájt a hasa, hogy fel sem kelt, fájdalomcsillapító és görcsoldó hatására elaludt. Éjfél előtt nagy fájdalom hatására felébredt, elvittük az ügyeletre ahol megállapították, hogy szinte biztos, hogy vakbél gyulladása van és megfogják műteni. Elindultunk a legközebbi gyerek ambulanciára (80 Km), az úton végig dicsőítettünk és mire felértünk teljesen elmúlt a fájdalom. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak színlelt, el kell mondani, hogy két nap múlva szülinapi bulija volt kerti partival. A korházban még az nap benn tartották, mindent kivizsgáltak (vér, vizelet ,ultrahang stb..), de nem találtak semmi rendellenességet ami ezt okozhatta volna így haza engedték (persze saját felelősségre) azóta is rendben van a gyerek.

Fontos, hogy minden körülmények között tudjunk dicsőíteni, mert az Úrnak minden lehetséges.

Köszönöm a tanítást és dicsősség az Úrnak!

   

Kedves István!

Mindig csodálatos a Szentségimádás a Tömőben,mert az Úr közelsége sokunkat megérint.

Már többször gondoltam ugy,hogy ezt az érzést tovább fokozni nem lehet,de most szerdán valami történt lelkem legmélyén.

Az Oltáriszentség kitétele után erős szívdobogásom volt-ami egyáltalán nem volt kellemetlen-hiszen folyamatosan éreztem az Úr közelségét.Eleredtek a könnyeim.Egyszerűen megállithatatlanul folytak....és jött az Ismeretszava."megáldom a szentségiházasságban élőket.."

olyan hálaadás tört fel bennem,amit már nagyon régen éltem meg,...és könnyeim tovább folytak.Nem tudtam megállítani.Még az Ároni áldás alatt is,ami már kicsit kellemetlen volt,mert úgy éreztem,hogy "mindenki néz"

Azt éltem meg,hogy lelkemet az Úr teljesen átmosta irgalmas szeretetével!

Dicsőség Neki most és mindörökké! Halleluja

 
      
      
 

Kedves Testvérek!

Az Irgalmasság hétvégéjén nagy kegyelemben részesűltem.

Egy ideje már szemüvegget kellett használnom az olvasáshoz, sajnos már időnként így is homályoson láttam a betüket.

A közbenjáráskor az érzékszerveim gyógyulását is kérte az Úrtól Lajos testvérünk aki értem imádkozott.

Este nagy örömmel tapasztaltam, hogy szemüveg nélkül is tökéletesen látom a Szentírást és így nem kell szemüveg az olvasáshoz!

Dicsőség és hála Istennek!

   

Kedves Testvérek!

Nincs örömtelibb dolog, mint kiszakadni a hétköznapok szürkeségéből, taposómalmából, félrevonulni, és szívünket megnyitva Istenhez fordulni. Az időt ilyenkor gazdagon megáldja az Úr, s családtagjainkat is, akiktől elvettük.

Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki időt, fáradságot nem kímélve lelki programokat szervez azért, hogy megújuljunk, elmélyítsük az Úrral való kapcsolatunkat, s megerősítsük egymás hitét a szeretetteljes közösségi élmény megtapasztalásán át. Köszönet a pálházi Szentlélek szemináriumot szervező és vezető tisztelendő atyáknak, s az Elizeus csoport tagjainak, minden egyes alkalomért, de különösképpen az elmúlt hét szombatjáért, amikor a lélekáradás volt.

Ezen a napon a Mindenható Isten újból megerősített végtelen szeretetéről és hozzánk lehajló irgalmáról. Az imádkozó testvérek közbenjárásával olyan "királyi kincseket" kaptam, melyek mélyen megrendítettek, mert nagyon személyesek voltak. A Mennyei Atya megelőző szeretetéről győződtem meg újból, hiszen még meg sem fogalmaztam kérdést, s már választ kaptam egy belső vívódásomra.

A közbenjáró ima alkalmával  az időtlenség, végtelenség, az összetartozó testvéri érzés, az egységtudat felerősödött bennem. Fontossá vált, hogy összetartozunk, egymásért vagyunk, egymásra vagyunk utalva. Jelenvalóvá vált, hogy Isten országa közöttünk van. Ez egyben felelősségérzettel is eltöltött.

Újból meggyőződtem az imádság mindent legyzőző erejéről, melyet csak fokozott a dicsőítés szépsége.

Köszönjük, Mennyei Atyánk, hogy elküldted nekünk Egyszülött Fiad, Jézus Krisztust. Köszönjük, Urunk, Jézus, hogy elküldted nekünk Szentlelkedet! Szentlélek Úristen, köszönjük, hogy egybehívtál minket.

"Áldott Szentháromság, aki a kegyelem által bennünk élsz, imádunk Téged!"

 

                                                                              Hálás szeretettel: M

 
      
      
 

Kedves Elizeus Csoport!

2015. november 21-én ott voltam az egri evangelizáción. Külön ajándék volt számomra, hogy végig ott tudtam lenni, mivel a férjem hazavitte a két fiunkat. Ha nem a gyerekekre kell figyelni, akkor sikerül jobban ráhangolódni az imára. Legjobban a szentségimádás érintett meg. Mindig megható ahogy az ismeret szaván keresztül is érzôdik Isten ránk áradó végtelen szeretete.

Hála a szolgálatotokért, hogy mindenkiért imádkoztatok közbenjáró imát. Itt kaptam azt a próféciát, hogy kismama vagyok.Ez örömmel és hálával töltött el. A harmadik gyerekre való nyitással szerettünk volna Istenre jobban ráhagyatkozni. Hála érte, hogy Isten ismét ránk bízott egy életet. Ma másodszor voltam orvosnál és mondta, hogy nyolc hetes kismama vagyok.

Kérlek imádkozzatok értünk, hogy minden rendben legyen, hogy egészségesek legyünk.

Hála érte a szeretô Istennek, aki anyánk méhében szôtte a testünk.

Zsuzsa

   

Kedves Varró István!

Gyógyulásomról szeretnék tanúságot tenni, ami 2015. 11. 18.-ai Szentségimádáson történt. 
Konkrétan ekkor kértem néma imámban a Jóistent, hogy gyógyítson meg (hónapok óta húzódó, "rejtélyes") betegségemből, ami testi tüneteket okozott. Ismeret szavában választ is kaptam rá gyorsan, hogy az Úr gyógyítja az emésztőszervi problémámat... Azonnal hatalmas hálát és meghatódottságot éreztem, csodálatos volt! Akkor, ott, az Oltáriszentség előtt megígértem, hogy tanúságot teszek erről. Szívből megköszöntem és békével a szívemben tértem haza. 


Másnap (nem tudom leírni szavakkal), de azonnal éreztem, hogy valami "megváltozott", rendbe jöttem! Tudtam, és éreztem, szívemmel és testemben, hogy meggyógyultam! Azóta is jól, és egyre jobban vagyok.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani, a szolgáló csoportnak, és a Jóistennek. Dicsőség neki!

 
      
      
 

Kedves Elizeus Csoport!

2015. november 21-én ott voltam az egri evangelizáción. Csodálatos megtapasztalásban volt részem, amit köszönök az Úr Jézusnak. Olyan érintésben volt részem mind a dicsőítésen, a szentségimádáson, és a szemtmisén amit nehéz szavakkal kifejezni, de megpróbálom ezt mások számára is érthetőbbé tenni. 

Valóban megtapasztaltam az egységet, hogy az Istent az igazi imádók lélekben és igazságban imádják. Olyan egységet, békét és szeretet tapasztaltam meg, amit eddig még sohasem. Nagyon nagy hatással volt rám, betöltötte az egész lelkemet és nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek, és én is részese lehetek ezeknek a csodálatos dolgoknak.

Továbbá volt egy olyan érzésem, hogy talán a Menyországban az üdvözült lelkek hasonlóképpen egy szívvel, egy lélekkel dicsőítik az Urat. Ezt úgy tapasztaltam meg, mint a Menyország előízét. Az ismeretszavai balzsamként hatottak a szívemre, és a lelkemre. A hitem mégjobban megerősödött, elsősorban pedig az Úrral való élő, személyes kapcsolatom mélyült el.

Én előtte is hittem, és nagyon szeretem az Oltáriszentségben jelenlevő Jézust, de ez a kapcsolat, úgy érzem, hogy azóta mégjobban megerősödött. 

Megjegyzésként még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nagy öröm és boldogság van bennem azóta, és ezt örömöt tovább tudom adni a környezetemben, és azt tapasztalom, hogy ez másokra is jó hatással van, és az ismerőseim hite is ezáltal erősödik. Évekkel ezelőtt, amikor az Önök csoportja többször is járt Egerben, akkor is ott voltam mindegyik alkalommal. Csodálatosak voltak ezek az alkalmak sok lelki gyümölcsel, de egy érdekesség is történt velem, amelyet megosztok Önökkel, mert ezt tudom, hogy a Szentlélek vitte végbe bennem.

Ez az eset 6 évvel ezelőtt 2009 októberében történt. Olyan munkát tudtam elvégezni, amihez nekem nincs sem szakmai ismeretem, sem tehetségem. Ez az én esetemben egy külső házfal festését jelentette az édesanyám házánál. Egy ilyen evangalizációs alkalom után nagyon betöltött engem a Szentlélek. Ebből adódóan vágtam bele ebbe a falfestésbe, ami egy kb 50 méter hosszú és 5 méter magas külső falat jelentett. Úgy éreztem, hogy én ezt meg tudom csinálni, mindenféle szakmai ismeret nélkül. Azt hozzá kell tennem, hogy előtte a nyáron a barátnőm férje végezte a festést, a házon belül, aki ezzel foglalkozik.

Az anyukám leakart beszélni, erről a munkáról, mondván azt, hogy ezt úgysem tudom megcsinálni. De, én ennek ellenére elkezdtem. Megvettem a szükséges festéket, az egyik szomszéd tanácsára, a festést pedig elkezdtem egy festőhengerrel, és egy létrával. Egész héten reggeltől estig dolgoztam. Szombatra elkészült a nagy mű. Eközben egész idő alatt dicsőítő énekeket énekeltem, elsősorban a Szentlélekhez, és úgy éreztem ő vezette az én kezemet. Egy kicsi segítséget kértem a szomszédtól, aki a festéket javasolta, mivel a fal alsó része, az sötét színű kb 40 cm magasságig, a fölötte lévő rész pedig világos szép sárga színű lett. Kimértük együtt, hogy egyenes legyen az alsó része a falnak. Amikor készen lett én is meglepődtem, hogy ez az én munkám eredménye. A szembe lakó szomszédok a csodájára jártak, pedig ők a tanúi, hogy én festettem. Később jött egy ismerősöm, akkor én már nem voltam otthon az édesanyámnál, és kérdezte az anyukámat, hogy melyik szobafestő festette, a külső falat? Az anyukám mondta, hogy ezt én csináltam, nem a szobafestő. Egyszerűen nem akarta elhinni. Azt mondta, hogy ez nem igaz. Majd később találkoztam ezzel az ismerősömmel, és tőlem is kérdezte ugyanezt. Mondtam, neki hogy ez az én munkám volt. Nem akarta elhinni, azt, mondta, hogy ilyen nincs. Ilyet én nem tudok csinálni. Megnyugtattam, hogy elhiheti, ez az én munkám. Azt viszont, nem mondtam neki, amit én is tudtam, hogy ez a drága Szentlélek műve volt bennem, amiért nagyon hálás vagyok a teljes Szentháromságnak. Úgy gondolom, hogy azt még úgy sem hitte volna el, ha erről beszélek neki. 

Csodálatosak a Lélek adományai. Csodálatos az Úr, és a vele való élő, személyes kapcsolat. Az Önök csoportja, csodálatos karizmát kapott az Úrtól, hogy lelki és testi gyógyulásokat hoz az Úr által, miden ilyen evangelizációs alkalommal, bárhol járjanak is. A Jó Isten áldása kísérje további küldetésüket, munkájukat és útjaikat a jövőben is.

Imádkozom Önökért.    

Testvéri szeretettel:

 

 

 

   

Kedves Varró István!

Pünkösd második napján voltunk fenn a Tömő uti kápolnában egy aranyos skype-s rózsafűzér imatársam hívására. Közölte, Ön vállaja a daganatos férjemért a közbenjáró imát ! Volt egy hölgy is szintén daganatos. A Szentmise után közölte, hogy a 2 beteg menjen ki a Tabernákulum elé. Egyenként, előbb a férjemért mondott imát, majd a beteg hölgyért, közben a síri csöndbn mindenki imádkozott Önnel. Én csak könnyeim záporában fohászkodni tudtam tiszta szívből Istenhez, hogy adja vissza a férjem egészségét, gyógyítsa meg Őt ! Saját szavaimmal kértem Istent, mivel képtelen voltam imát mondani, erre viszotn teljes szívmből oda tudtam figyelni. Csodás Szentségimádás volt. Csodás Pünkösd számunkra. Amikor a közbenjáró imával hozzám érkezett, sokat imádkozott feletten, és közölte, a Szűzanya velem van! Betakart védő palástjával! Ima végeztével elindultam ki, mivel megbeszéltük, hogy jönnünk kell haza, 240 km-re lakunk. A férjem jött volna utánam, és mondta Neki: maradjon , ne menjen ! Férjemmegállt, engem is visszaküdltek a középső ajtótól, a férjem mellé. Nagyon sok imát végzett férjem felett, számomra érthetetlen, ismeretlen nyelven. Mikor vége lett az imának, elindultunk haza. A drága imatársam, Csaba jött értünk, és ki vitt minket az állomásra, a Keletibe! A vonaton beszélgettünk a férjemmel, mondtam, kaptam próféciát ! Közölte velem, Ő is kapott ! Jézustól ! Azt mondta : Ne félj ! Veled vagyok ! Segíteni fogok Neked ! Férjemnek 4 hójagműtéte volt, teljes szívből minden nap imát mondunk gyógyulásáért, imacsoportok, rengeteg ismerős imádkozik Érette. A műtéteket nagyon simán fogadta, zúgolódás, félellem nélkül! 4. műtéte előtt mondta na most nagyon fél, nem tudja mitől?! De fél. Közöltem Vele Jézus üzenetét : Ne félj! Veled vagyok, segíteni fogok Neked ! minden nap csodáért imádkozunk, hisz Jézus halottakat támasztott fel, kértük segítégét ! 4.műtét napján zokogva vezettem a kórházba, és hangosan kértem Istent, tegyen csodát a férjemmel, tűnjön el a daganata ! November 20.-án oeperálták, eltolták a kijelölt időpontot 5 héttel, mert műtőt fertőtlenítettek, kitört belőlem az emberi gyarlógág, a kétségbe esés. Forró fohászokkal kértem Isten segítségét. És megtörtént a csoda ! a férjemet operálták, de nem volt daganata!!!!!!!!!!!! Eltűnt. Közölte velünk az orovsunk, nemtudja mi történt. Közöltem Vele. : Én tudom hová lett ! Hisz mi ezért imádkoztunk, és nagyon sok ember rajtunk kívül. Nagyon sok pap ismerősöm, lelkiatyánk is Liturgián mindig könyörög Érette. Most volt izotóp-, és ct vizsgálata, holnap megyünk kontrollra, és megtudjuk, mi az onkológia döntése. Buzgón imádkozunk , és kérjük Istentől a csodás gyógyulását, a tünetmentességet. Nagyon sok szent közbenjárását, valamint Galgóczi Erzsébet, Natália nővér közbenjárását !Eszembe van mindig Jézus szava: Ha akkora hietetk lenne mint egy mustármag.... Hát amikor a betegség körülveszi az embert, akkor tud igazán tiszta szívből imádkozni Istenhez! Későbbiekről majd még beszámilok. Korábban írtam tanúságtételt már, mert kérték, tegyünk majd tanúságot, de nem látom sehol a leírt soraimat, így ezúton ismét leírtam ! Kedves Isteván ! Köszönjük közbenjáró imáit, és minden jóérzelmű emberét, akik a mai napig minden nap imádkoznak érette, Velünk ! Isten áldásával :

egy zempléni településről,

Bekecsről

 
      
      
 

Egy éve történt itt a Tömő utcai Szentségimádáson, hogy a Jó Isten Gyógyító szeretét tapasztalhattam meg./3 Szentégimádáson is/Nem tudtam róla de mint kiderült a Szentégimádás alatt, hogy fiú gyermekként vártak a nagy családba , melyben a 6. leány gyermekként érkeztem.Mikor Varró István testvérünk proféciát mondott, hogy van köztünk egy nő tesvérünk, akit fúként vártak  nem tudom pontossan vissza idézni, de azt tudom hogy a könnyeimmel küzdöttem mely emberfellettinek bizonyult.Pedig az ilyen szerü dolgokról alapból azt gondoltam h. biztos nem mekem szólhatott. De miután akaratlanul folytak a könnyeim le se tagadhattam hogy én rólam volt szó.Csak egy gyermekkori esett jutott eszembe utána:Hogy Apukám  ezt mondogatta gyakran, hogy :ezekkel a lányokkal csak baj van.mire azt kérdeztem :jobb lett volna ha fú lennék Válasz :igen

Azóta nagyon szép és gyümölcsöző a kapcsolatom Édesapámmal 30 év után.

Dicsőség  a Jó Istennek!

Köszönettel:

   

Kedves István!

Félve írom ezt a levelet, mert ez az első igazi tanúságtételem. Nem is tudom, hogy honnan kezdjem, mert amit most leírok az az eddigi életem során sokszor kísértett már, tehát az alapja hosszú évekre nyúlik vissza. Röviden annyit szeretnék elmondani az életemről, hogy Istenfélő családban nevelkedtem, de az elő igazi megtérésem 16 éves koromban volt, addig igazán nem is értettem mit jelent az, Istent szeretni és hinni. Viszont azt kell, mondjam, hogy nem az volt az egyetlen megtérésem, mert azóta már számtalanszor megtörtént. Sajnos nem tudtam mindig megmaradni Isten jelenlétében és újra ás újra megkellett keresnem őt. Bár úgy érzem, hogy mindegyik megtérésem alkalmával közelebb kerültem az Úrhoz. A szomorú az, hogy a gyógyító lelkigyakorlatok és imák ellenére maradt bennem egy seb, amit valószínűleg én nem akartam elengedni. Ez viszont szomorú dolgokhoz vezetett, mert általa egyre több és több sebem lett, amiktől úgy éreztem, hogy soha nem szabadulhatok már és, hogy ezért az Isten is megvet. Viszont a tudat, hogy már rá se számíthatok elvett tőlem minden reményt. Sokszor nem láttam értelmét az életemnek. Persze ez az állapot nem mindig jelentkezett és többször éreztem úgy, hogy megbocsájtott nekem az Úr és olyankor boldog is voltam. A szomorú az, hogy ezt számtalanszor eldobtam magamtól valamilyen földi dolog miatt, amit akkor jobbnak és érdekesebbnek láttam. A legmélyebb ponthoz viszont két hónapja értem, amikor is a jógának egy fajtája által hatalmas teret engedhettem a gonosz munkásságának, mert attól a naptól kezdve valahogy minden más lett, amit persze akkor még nem vettem észre. Ez tönkretette a karácsonyomat, amire az eddigi legerősebben készültem, aztán tönkretett mindent. Nagyon sokszor éreztem nyugtalanságot a szívemben és egy furcsa érzést, ami elviselhetetlenné vált a számomra. Szerettem volna Isten segítségét kérni, de úgy éreztem, hogy rettenetesen haragszik rám, így hát teljesen egyedül maradtam. Nem láttam a kiutat és földi dolgokkal próbáltam elterelni a figyelmem. Aztán, amikor láttam, hogy ezek sem segítenek rajtam teljesen elvesztettem a reményt és egyre többször kezdett zaklatni az öngyilkosság gondolata. Nem éreztem elég erősnek hozzá magam, de sokszor átgondoltam, hogy hogyan is tudnám végrehajtani. A múlthónap utolsó két hetében pedig egyre világosabbá volt számomra, hogy másként már nem tudom elviselni ezeket a szörnyű érzéseket és gondolatokat, úgyhogy meg kell valahogy tennem. Többször éreztem viszont valamit, ami visszahúz, és azt mondja, hogy még van remény. El kell, mondjam, hogy közben jártam templomba és a szerdai lelkigyakorlatokra, de ez alatt mindig üresnek éreztem azokat. Aztán kéthete vasárnap elmentem a Tömő utcába a 16:15-ös misére, amin nem voltak sokan és többségben romák voltak. Az egész Szentmise alatt folyt a könny a szememből, mert ahogy néztem azokat az egyszerű embereket és egyszerű szertartást, láttam, hogy mekkora hit lakozik bennük és, hogy mennyire szereti őket az Úr. Az utána való napokban sokat sírtam és még zaklatottabb lettem, mert szerettem volna, ha engem is így szeret az Isten és mivel reménytelennek láttam, még többet gondoltam arra, hogy értelmetlen az életem. Úgy éreztem, hogy tényleg nem bírom tovább. Majd elérkezett a (múlthét) szerda és úgy döntöttem, hogy elmegyek a Szentségimádásra, bár reménytelennek és feleslegesnek éreztem. Amikor megérkeztem és bementem a kápolnába nem bírtam előre menni és leülni, gondoltam, hogy jobb, ha hátul maradok. Majd megkezdődött a dicsőítés és nagyon rosszul éreztem magam, nem tudtam dicsőíteni az Urat és a könnyeimmel küszködtem, mert nem hittem, hogy lehet rajtam segíteni. Amikor megláttam, hogy elindult Edinával, hogy imádkozzon az emberek felett eszem bejutott, amit az elején mondott: ”Csak azokhoz megyünk oda, akiknek tényleg nagy szükségük van rá”. Ekkor félve és reménykedve kértem az Istent, hogy most had kapjak én is imát. Azt gondoltam magamban, hogy most, vagy soha! Amikor láttam, hogy felém közelítenek felcsillant egy apró remény a szívemben, hogy meghallgatott az Úr és lehet, hogy mégis figyel rám. Miközben imádkoztak felettem éreztem, hogy minden megváltozik, és az üzenetek, amiket kaptam válaszok a kérdéseimre és segítség a továbbiakhoz. Éreztem, hogy kezd gyógyulni a szívem és nem tudtam visszatartani a könnyeimet és a zokogásom. Ezután a Szentségimádás csodálatos volt, újra éreztem Jézus szeretetét és az örömöt a szívemben. Már akkor ott hihetetlennek tartottam, hogy ilyen mélyre kerültem. Azóta is érzem Isten szeretetét és ezt sok mindenben meg is nyilvánította nekem. Szombaton Sz-né M-tőll kaptam egy telefont, hogy üzenetet kaptam az Úrtól születésnapomra és az üzenet egy az egyben a folytatása annak, amit szerdán kaptam a közbenjáró ima közben. Bár a gyógyulásom még nem teljes, de már televagyok reménnyel és szeretettel. Hálát adok az Istennek, hogy elvezetett engem a Tömő utcába és, hogy megmutatta feltételnélküli szeretetét és irgalmasságát. Köszönöm Önnek, mert megmentette az életemet!!! Áldja meg ezerszer az Úr!

Köszönettel és szeretettel: F F 2015.02.03