Egy éve történt itt a Tömő utcai Szentségimádáson, hogy a Jó Isten Gyógyító szeretét tapasztalhattam meg./3 Szentégimádáson is/Nem tudtam róla de mint kiderült a Szentégimádás alatt, hogy fiú gyermekként vártak a nagy családba , melyben a 6. leány gyermekként érkeztem.Mikor Varró István testvérünk proféciát mondott, hogy van köztünk egy nő tesvérünk, akit fúként vártak  nem tudom pontossan vissza idézni, de azt tudom hogy a könnyeimmel küzdöttem mely emberfellettinek bizonyult.Pedig az ilyen szerü dolgokról alapból azt gondoltam h. biztos nem mekem szólhatott. De miután akaratlanul folytak a könnyeim le se tagadhattam hogy én rólam volt szó.Csak egy gyermekkori esett jutott eszembe utána:Hogy Apukám  ezt mondogatta gyakran, hogy :ezekkel a lányokkal csak baj van.mire azt kérdeztem :jobb lett volna ha fú lennék Válasz :igen

Azóta nagyon szép és gyümölcsöző a kapcsolatom Édesapámmal 30 év után.

Dicsőség  a Jó Istennek!

Köszönettel:

   

Kedves István!

Félve írom ezt a levelet, mert ez az első igazi tanúságtételem. Nem is tudom, hogy honnan kezdjem, mert amit most leírok az az eddigi életem során sokszor kísértett már, tehát az alapja hosszú évekre nyúlik vissza. Röviden annyit szeretnék elmondani az életemről, hogy Istenfélő családban nevelkedtem, de az elő igazi megtérésem 16 éves koromban volt, addig igazán nem is értettem mit jelent az, Istent szeretni és hinni. Viszont azt kell, mondjam, hogy nem az volt az egyetlen megtérésem, mert azóta már számtalanszor megtörtént. Sajnos nem tudtam mindig megmaradni Isten jelenlétében és újra ás újra megkellett keresnem őt. Bár úgy érzem, hogy mindegyik megtérésem alkalmával közelebb kerültem az Úrhoz. A szomorú az, hogy a gyógyító lelkigyakorlatok és imák ellenére maradt bennem egy seb, amit valószínűleg én nem akartam elengedni. Ez viszont szomorú dolgokhoz vezetett, mert általa egyre több és több sebem lett, amiktől úgy éreztem, hogy soha nem szabadulhatok már és, hogy ezért az Isten is megvet. Viszont a tudat, hogy már rá se számíthatok elvett tőlem minden reményt. Sokszor nem láttam értelmét az életemnek. Persze ez az állapot nem mindig jelentkezett és többször éreztem úgy, hogy megbocsájtott nekem az Úr és olyankor boldog is voltam. A szomorú az, hogy ezt számtalanszor eldobtam magamtól valamilyen földi dolog miatt, amit akkor jobbnak és érdekesebbnek láttam. A legmélyebb ponthoz viszont két hónapja értem, amikor is a jógának egy fajtája által hatalmas teret engedhettem a gonosz munkásságának, mert attól a naptól kezdve valahogy minden más lett, amit persze akkor még nem vettem észre. Ez tönkretette a karácsonyomat, amire az eddigi legerősebben készültem, aztán tönkretett mindent. Nagyon sokszor éreztem nyugtalanságot a szívemben és egy furcsa érzést, ami elviselhetetlenné vált a számomra. Szerettem volna Isten segítségét kérni, de úgy éreztem, hogy rettenetesen haragszik rám, így hát teljesen egyedül maradtam. Nem láttam a kiutat és földi dolgokkal próbáltam elterelni a figyelmem. Aztán, amikor láttam, hogy ezek sem segítenek rajtam teljesen elvesztettem a reményt és egyre többször kezdett zaklatni az öngyilkosság gondolata. Nem éreztem elég erősnek hozzá magam, de sokszor átgondoltam, hogy hogyan is tudnám végrehajtani. A múlthónap utolsó két hetében pedig egyre világosabbá volt számomra, hogy másként már nem tudom elviselni ezeket a szörnyű érzéseket és gondolatokat, úgyhogy meg kell valahogy tennem. Többször éreztem viszont valamit, ami visszahúz, és azt mondja, hogy még van remény. El kell, mondjam, hogy közben jártam templomba és a szerdai lelkigyakorlatokra, de ez alatt mindig üresnek éreztem azokat. Aztán kéthete vasárnap elmentem a Tömő utcába a 16:15-ös misére, amin nem voltak sokan és többségben romák voltak. Az egész Szentmise alatt folyt a könny a szememből, mert ahogy néztem azokat az egyszerű embereket és egyszerű szertartást, láttam, hogy mekkora hit lakozik bennük és, hogy mennyire szereti őket az Úr. Az utána való napokban sokat sírtam és még zaklatottabb lettem, mert szerettem volna, ha engem is így szeret az Isten és mivel reménytelennek láttam, még többet gondoltam arra, hogy értelmetlen az életem. Úgy éreztem, hogy tényleg nem bírom tovább. Majd elérkezett a (múlthét) szerda és úgy döntöttem, hogy elmegyek a Szentségimádásra, bár reménytelennek és feleslegesnek éreztem. Amikor megérkeztem és bementem a kápolnába nem bírtam előre menni és leülni, gondoltam, hogy jobb, ha hátul maradok. Majd megkezdődött a dicsőítés és nagyon rosszul éreztem magam, nem tudtam dicsőíteni az Urat és a könnyeimmel küszködtem, mert nem hittem, hogy lehet rajtam segíteni. Amikor megláttam, hogy elindult Edinával, hogy imádkozzon az emberek felett eszem bejutott, amit az elején mondott: ”Csak azokhoz megyünk oda, akiknek tényleg nagy szükségük van rá”. Ekkor félve és reménykedve kértem az Istent, hogy most had kapjak én is imát. Azt gondoltam magamban, hogy most, vagy soha! Amikor láttam, hogy felém közelítenek felcsillant egy apró remény a szívemben, hogy meghallgatott az Úr és lehet, hogy mégis figyel rám. Miközben imádkoztak felettem éreztem, hogy minden megváltozik, és az üzenetek, amiket kaptam válaszok a kérdéseimre és segítség a továbbiakhoz. Éreztem, hogy kezd gyógyulni a szívem és nem tudtam visszatartani a könnyeimet és a zokogásom. Ezután a Szentségimádás csodálatos volt, újra éreztem Jézus szeretetét és az örömöt a szívemben. Már akkor ott hihetetlennek tartottam, hogy ilyen mélyre kerültem. Azóta is érzem Isten szeretetét és ezt sok mindenben meg is nyilvánította nekem. Szombaton Sz-né M-tőll kaptam egy telefont, hogy üzenetet kaptam az Úrtól születésnapomra és az üzenet egy az egyben a folytatása annak, amit szerdán kaptam a közbenjáró ima közben. Bár a gyógyulásom még nem teljes, de már televagyok reménnyel és szeretettel. Hálát adok az Istennek, hogy elvezetett engem a Tömő utcába és, hogy megmutatta feltételnélküli szeretetét és irgalmasságát. Köszönöm Önnek, mert megmentette az életemet!!! Áldja meg ezerszer az Úr!

Köszönettel és szeretettel: F F 2015.02.03

 
      
      
 

Kedves István!

Szeretném meg köszönni az Imát amit értem mondott Fehérgyarmaton! Azóta 1-ül vagyok itthon még a gyerekek nem jönnek haza! Hálat adok az Úrnak ezért! Vannak még bennem félelmek nem mondom,hogy tökéletes de már itthon vagyok és leküzdöm az elött ez nem ment! Kérem ne felejtsen el engem és ha kérhetem Imádkozzon értem én is ezt teszem! Hála az Úrnak hogy meg ismerhettem önöket hogy oda vezetett! Jó az Úr!!!!!!!!!!!Halleluja!!!A jó Isten áldja meg önöket!!!!!!!!!Hála és köszönet!!!!!!!!!Tudja ki vagyok....Biztosan tudja!Áldott Adventet kívánok önöknek!!!!!!!!És boldog a lelkem! Már alig várom az ujabb találkozást!!!!!!!!!!

   

Kedves Elizeus csoport, mar ket tanitasotokon is reszt vettem, es nagyon magaval ragadott. Szinte vagyodik a lelkem egy ujabb ilyen elmenyre, es nem csak en hanem tobben is akik reszt vettek rajta, s tobben is szeretnenek veletek megismerkedni.

Szlovakiabol irok Rimaszombat es Fulek kornyekerol.Ez Salgotarjantol par kilometerre helyezkedik el, Szeretnek erdeklodni, hogy mikor jottok mifelenk legkozelebb. Koszonettel:

 
      
      
 

Kedves István!

Június óta készítettük szívünket erre a lelkinapra. Hosszú volt a nyár és bizony nagyon hiányzott a Tömő. Sajnos nem tudott az egész család részt venni, de akik ott voltunk, felejthetetlen élményt őrzünk a szívünkben. Úgy érzem nem lehet elhallgatni, csendben maradni, hanem el kell mondani sokaknak, hogy szombaton ( 08.23-án) a Mennyország kapujában voltunk. Kevés a szó, csak a szív tudja megadni a választ, amit az ember megélt. A búcsúnk szentmisével kezdődött. Péter atya miséjében az Úr és drága Szűzanyánk közel jött hozzánk. Azt éltük meg amit az apostolok is átélhettek az utolsó vacsorán. A SZERETET, a BÉKE és a NYUGALOM ajándékát kapta meg közösségünk. Tanít az Úr! Felejthetetlen volt mindannyiunk számára ( családunkkal megbeszélve) , amikor felszólítottad a jelenlevőket a közbenjáró imára súlyosan beteg testvéreinkért. Valóban kibontottuk a tetőt szívünkben és a közösség minden tagja azért az egy-egy emberért imádkozott. A Szentháromságos Isten jelen volt! Ezt tudtuk, éreztük! Később családtagjainkkal megbeszélve - szem nem maradt szárazon. Őszinte, igaz ima volt, ami alatt megéltük az Egység ajándékát és azt, hogy kedves ez a közösség az Úrnak. ...és amikor már úgy gondolom, hogy fokozni az érzést nem lehet, jött a Szentségimádás ismeretszavakkal. Az Úr olyan közel volt, hogy ruhája szegélyét megérinthettük, Szűzanyánk pedig palástjával takart be minket. A közbenjáró imában már mindenkihez személyesen szólt az Úr. Megélni azt, hogy Isten nem személyválogató, hogy mindannyiunkat nagyon szeret, hogy elfogad úgy, ahogy ott vagyunk és kedvesek vagyunk számára - ez a Szív öröme. Ezt tapasztaltam meg a testvéreken is a közbenjáró ima után. Mai napig érzem drága Szűzanyánk közbenjárását életemben, szeretteim életében. Dicsőség az Úrnak! Az Úr megáldotta szolgálatotokat és mi imáinkban hordozunk Benneteket is!

   

                              „Krisztus szeretete sürget…” (2 Kor 5. 14-15)


              A meghallgatott imádság, tanúságtétel gyógyulásról


                          Kedves István, Krisztusban kedves Testvéreim!


A Mennyei Atya Gondviselő Jóságáról, a Feltámadott, Megdicsőült Úr Jézussal való találkozásomról, Krisztus Urunk gyógyító szeretetéről fogok tanúságot tenni súlyos betegségből való gyógyulás kapcsán.  A szívből mondott ima erejét, az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Úr Jézus kegyelmi erejét családom is megtapasztalta gyógyulásom során.


 A születésem is egy meghallgatott imádság gyümölcse, hiszen az orvosok azt mondták Édesanyámnak, hogy nem lehet gyermeke.  Azt követően a Jó Istenhez fordult és a Szűzanya közbenjárását kérte március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén.  Karácsonykor megszülettem. Hívő családban nőttem fel, a szülők, nagyszülők hite, szeretete, és a szentségekben való részesedés kegyeleme által formált az Úr.  Házasságom, férjem és két gyermekünk Isten nagy ajándéka.


A 2010 - es év hitem nagy próbatétele volt, az Úr megkínált a szenvedés kelyhéből. Pajzsmirigy anaplastikus carcinomat diagnosztizáltak nálam. Ez a legrosszindulatúbb pajzsmirigyrák. Gyorsan növő daganat, amely intenzíven képez áttéteket más szervekben. Csaknem minden kezeléssel dacol, még a műtéttel is. Felismerését követően fél-egy éven belül biztosan halálos kimenetelű. A diagnózis megállapítása előtt már több hónapja vizsgálatokra jártam, mert éreztem a gyengeségemet. Az orvosok nem találtak nálam betegséget. A biopsziás mintavételt sem tartották indokoltnak és nehezen tudtam elérni, hogy végezzék el. „ Radioaktív sugárzás okozta szövettani elváltozás” - így nevezte az endokrinológus, aki előzőleg három hónapig nem nézte meg a szövettani eredményemet és nem adott nekem korábbi vizsgálati időpontot. Tudtam, hogy orvosi mulasztás történt, de nem éreztem haragot. Megértettem, hogy számomra egy személyes keresztút kezdődött el, nagy lépésekkel az Úr felé haladva, bízva, hogy az Atya nem hagy magamra ebben a helyzetben.


Egy másik klinikán megerősítették a diagnózist és azt mondták nem tudnak segíteni, mert már szóródhatott a szervezetemben, a nyirokcsomókról készült felvétel áttétre utalt. A gyógyulási esélyeimet kérdeztem. Az orvos azt válaszolta a férjem jelenlétében, hogy néhány hónap és ebből már a kollégák elvesztegettek hármat. Ebben a sokkoló helyzetben a Szentlélek sietett a segítségemre. Pillanatok alatt három Ige világosodott meg bennem.


1.„… a mi betegségeinket viselte…, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” Iz.53. 4-5


2.„Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok."Mt 9.21


3.„ Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek, ’menj innen oda ’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”  Mt 17.20


Nagy vigaszt jelentettek ezek az Igék és olyan erővel töltöttek el, hogy azt mondtam az orvosnak: Én meg fogok gyógyulni! Kértem műtsön meg, de nem volt műtéti időpont a következő három hónapban.  A férjemmel egymásra néztünk, és csendben imádkoztunk. Az orvos sokáig telefonált. Végül valaki átadta a műtéti időpontját, így két hét múlva előjegyeztek.


 „ Semmit nem ígérhetek.” mondta az orvos. Ezzel váltunk el.  A két hét várakozás nagyon hosszú és nehéz volt. Egyre erőtlenebb lettem.


A várakozás alatt eszembe jutott, hogy korábban II. János Pál pápával álmodtam, aki nagyon határozottan az Oltáriszentségre mutatott.  Most értettem meg, hogy az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Úr Jézustól kell kérnem a gyógyulásomat és a Nagy Pápa közbenjárását.  Elhatároztuk, hogy elmegyünk a Tömő utcai kápolnába és kérjük az Elizeus szolgáló imacsoport imáját a gyógyulásomért.  A szentségimádáson gyermeki bizalommal kértem a Gondviselő Mennyei Atya kegyelmét, segítségét. Abban a pillanatban elhangzott egy ismeretszava István testvérem által:


„Gondviselő Atyád vagyok. Nem hagylak el. Megismered gondviselő szeretetemet.”  Éreztem, hogy ez a biztatás nekem szól. Reménnyel töltött el, mély békét éltem meg és erőt kaptam. Nagyon hálás vagyok az ott jelenlévő ismeretlen testvéreknek, akik István kérésére felálltak és közösen kérték imában a gyógyulásomat. Az Úr Jézus mély szeretetét éltem meg, amikor a Tabernákulum előtt a szolgáló csoport tagjai közbenjáró imáikban nyelveken dicsőítették a Szentháromságot, azért a kegyelemért, amit majd adni fog. Úgy köszöntem el az Úr Jézustól, hogy találkozunk a kereszten, Uram, Üdvözítőm, legyél mellettem! Így mentem a Klinikára. A családom, az imatársak, a plébános atyák is kérték imáikban a Szentségi Jézust a gyógyulásomért. A műtétre várakozva nagy lelki vigaszt és erőt jelentett a Zsoltárok imádkozása:


„…Nem eshet semmi bajod, angyalaim őriznek minden utadon…


Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet.


Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek,megmentem és megdicsőítem. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.”  Zsolt 90


Számolnom kellett azzal is, hogy nem ébredek fel a műtétből, mert a pajzsmirigy betegség szívritmus zavart okozott és a kardiológus erről tájékoztatott. A műtét napján szentmisét ajánlottak fel értem és ennek kezdési időpontja egybeesett az operációval, amit előre senki nem tudott.


A műtét előtt aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy beleegyezem a műtét sikere érdekében a hangszalag kiiktatásába. Ez azzal járhat, hogy később nem tudok beszélni.  Az altatás előtt megengedték, hogy mondjak még valamit. Én azt mondtam, hogy inkább énekelnék, Schubert:  Ave Maria. Ezt választottam, mivel korábban kértem, hogy a Boldogságos Szent Szűzanya jöjjön be velem a műtőbe és maradjon mellettem négy órán át. Az Ő nevét kimondva aludtam el, és az idő kiesett az érzékelésemből. A részleteket az orvostól tudom.


” A beteg szervezete nyugodt állapotban volt végig a műtét alatt, így nem volt szüksége, hogy vért kapjon, bár oda volt készítve. Egy fél órán át nyitva volt a nyaki seb, amíg a patológián elvégezték a szövettani vizsgálatot. Ekkor sem volt vérzés. A szív kielégítő állapotban maradt végig a műtét alatt. Beavatkozásra nem volt szükség.” A tumor, az orvosok meglepetésére össze volt zsugorodva, be volt tokozódva, burkot fejlesztett maga köré, így izolálódott és az áttét megállt a nyirokcsomóknál.  A műtét alatt jött egy sugallat az orvosnak, hogy a mellékpajzsmirigyet a hangszalag mellé helyezze vissza, megtámasztva azt, hogy használni tudjam a hangomat.


„A műtét alatt az orvosi team szokatlanul békésen, nyugodtan dolgozhatott, nem tudom miért, egyszerűen ilyen volt a légkör. Ez nem mindig van így.


Van esélye a gyógyulásra!” Ezekkel a szavakkal ébresztett a sebész orvos.   A praxisában én vagyok a második, akinek a tumor be volt tokozódva. - mondta.  A sugárkezelésre viszont szüksége van, mert a rossz sejtek korábban már szóródhattak.


Mi a magyarázata, hogy az utolsó vizsgálat és a műtét közötti két hét alatt a tumor összezsugorodott? –kérdeztem.  Az orvostudomány jelenleg erre nem tud választ adni. Ha tudná az okát, akkor ez nagy előrelépés lenne a rákgyógyításban – felelte az orvos. Én tudom a magyarázatát. Hívő ember vagyok és sokan imádkoztak értem. Hiszem, hogy a Jó Isten beavatkozott, mert Ő Mindenható. Rám nézett és azt válaszolta: lehetséges.


A hat- hetes sugárkezelés nehéz keresztje után az első jó eredmény II. János Pál pápa boldoggá avatásának másnapján érkezett meg! „Különös, hogy a szívizom nem károsodott a sugárkezelés során.”- jegyezte meg a kardiológus.


Istennek legyen hála!  Megtapasztaltam az Úr Jézus gyógyító erejét, szeretetét. Még kaptam időt, hogy tovább szolgáljam a Szentháromságot.


 „ Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve.


Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.” Lk 1, 46


(Magnificat) Hála és Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!


 Szent II. János Pál pápa könyörögj érettünk!


 2014. júl.13.                               Testvéri szeretettel: Anna  


                                                                                 


                                                                                                                    

 

 
      
      
 

Kedves István!

Csodálatos ajándék volt a Szentségimádás. Köszönöm a szolgálatotokat az Úrnak, nagy szükségünk volt az imára, nekem és gyermekemnek is, Ő rendezte az életünket úgy, hogy el tudjunk jönni. A lányom szívét is megérintették a próféciák, könnyítettek a terhein és a képek, amelyeket mutatott az Úr éppen a nevünk jelentései voltak. Azok a próféciák, amik nem hozzánk szóltak, azok is megérintik az embert, mert érezzük, hogy Neki mindenkinek még a legkisebb problémája is fontos, nagyon szeret.

Engem az éintett meg nagyon, hogy a munkahelyről a templomba indulva a gyermekemnek azt mondtam, hogy ő az Isten ajándéka számomra. Az ima alatt az Úr ugyanezt fogalmazta meg a Te közvetítéseddel, pedig nem is beszéltünk róla. Előfordul az is, hogy egy bibliai idézet cseng a fülemben, majd a templomban, utána ezt olvasom, vagy máshol is hallom. Ez csodálatos, az Úr ajándéka ez is, biztosan arra a gondolatra van szükségem az életem abban a szakaszában.

Gyermekkorom óta szenvedtem egy igen kellemetlen bőrbetegségben, ami megkeserítette az éjszakáimat és nappalaimat is. Sokan kezelték szteroidokkal és orvosságokkal is, de semmi nem hatott... Mindig vártam a csodát, hogy talán egyszer megkönyörül rajtam az Úr. Egy alkalommal éppen misén voltam és  tabernákulum felé fordulva fohászkodtam, hogy már nem bírom tovább... ekkor melegséget éreztem az érintett területen, éreztem , hogy az Úr gyógyít, de féltem, hogy hátha mégsem, hiszen már kb. 33 éve vagyok beteg...Másnapra virradóra tapasztaltam meg, hogy jól vagyok és ez azóta is tart. Ezt azért írtam le, hogy senki ne veszítse el a reményét az Úrban... Ő bármikor meg tud gyógyítani, amikor jónak látja. Dicsőség az Úrnak mindörökké,Ő könyörületes és hatalmas. Nagyon nagy ereje van az Oltáriszentségnek!

Az Isten áldását, gondviselő szeretetetét kérem Rátok és mindenkire!

   

Kedves István! Néhány éve Sz-ben volt evangelizációs alkalom, a Szalézi templomban. Ott férjemért és értem is imádkoztál. Mivel régen csak anyakönyv-vezető előtt tettünk házassági fogadalmat, javasoltad, hogy legyen templomi esküvőnk is az Úr színe előtt. Megígértük Neked, hogy megtörténtét jelezni fogjuk.

Az Úr elkészítette az időt, elrendezte a körülményeket. 2014. június 22-én a sz-i református templomban esküdtünk. Köszönjük az Úrnak, nagyon szép napot szerzett! És köszönjük Neked is az imát és biztatást! 2014.06.26.

 
      
      
 

Kedves István!

Tavaly szeptemberben voltunk a Tömőben, hogy a lányomékért imát kérjünk gyermekáldásért. Még abban a hónapban pozitív lett a terhességi tesztje, amiről, és a mi nagy örömünkről be is számoltam Neked telefonon.

Már csak két hét van a szülés várható idejéig, nagy bennünk az öröm és a várakozás, hogy a kicsike rendben megszülethessen.

Mostanában sokat imádkozok ezért. Kérhetem a Te imádat is?

Van mostanában a Tömőben hasonló csodás eset? 

Előre is köszönöm az imát, és amint meszületik a kicsi írok SMS-t.

Szeretettel 2014 05 19

                 Nagykanizsa

 

   

Kedves István!

Nagy örömmel és vágyakozással készültünk erre a lelkinapra is! (Irgalmasság Vasárnapja előtti szombat)

Már "gyakorlatból" tudjuk, hogy az Úr különösen is megáldja ezeket az alkalmakat!

Szívem mélyén vágytam a NAGY CSODÁKRA, a sánta, béna, vak meggyógyul és mi táncra perdülve dicsérjük az Istent!

A mise, a dicsőités, a Szentségimádás, a tanítás, a közbenjáró ima-mind az Úr ajándéka volt.

Köztünk volt, Jelen volt és átölelte közösségünket.

Különösen is megéltem ezt a közbenjáró ima alatt!

A Szentlélek teljesen betöltött, mint forró zuhany átmosta lelkemet. Sorra kaptam a próféciákat, amelyek úgy megérintettek, hogy könnyeim csorogtak. Ezt mindnyájan ismerjük testvéreim.

Ami ezután történt azt nem fogom elfelejteni soha!

Imádkozó testvér mondta. "Az Úr egy kedves képet mutatott:a tékozló fiú esetét, és mondja az Úr: Évtizedeket vártam rád, hogy átölelhesselek és elmondhassam neked, hogy szeretlek és fontos vagy Számomra! Elfogadom és kedves  az a kilenced amit most végzel."

Lelkemben felkiáltottam: Én Uram, én Istenem! Nagyon sírtam.

Számomra megtörtént a NAGY CSODA, mert megéltem, hogy szeret engem az Isten és akkor és ott begyogyultak a lelki sebeim.

Dicsőség és hála legyen az Úrnak!

Amen