Az Egyház tiltja a híveknek többek között, hogy titkos társaságok tagja legyen... ezzel kapcsolatos állásfoglalásokat olvashatunk az alábbiakban

1.)    Az Elefántcsontparti Püspöki Konferencia iránymutatása (részletek)

„Lehet valaki tudatosan keresztény és rózsakeresztes? NEM! Ugyanaz az ember nem lehet egyszerre hitében meggyőződött keresztény és tanaiban meggyőződött rózsakeresztes. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy egyszerre keresztény és rózsakeresztes, tévedésben van vagy keresztény hitét, vagy rózsakeresztes meggyőződését tekintve. Ahhoz, hogy megértsük ezt az összeférhetetlenséget, elég párhuzamba állítanunk az Evangéliumot és az AMORC alapvető kijelentéseit.

Az AMORC titkos ismeretet akar átadni Istenről, az emberről és a világról. Ez a felfogás gyökeresen ellentmond Jézus tanításának, aki azért jött az emberek közé, hogy feltárja Isten misztériumát... Jézus hirdeti: „Nincs titok, ami ki ne tudódna, és semmi sincs rejtve, ami napvilágra ne kerülne"... A tanítványoknak megparancsolja, hogy kövessék példáját: „Amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről" (Mt 10,7). Így megérthetjük Pál apostol erőteljes kijelentését: „LEMONDUNK a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek, akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra" (2Kor 4,2-4).

A rózsakeresztesek hitvallásában ez szerepel: „Tudom, hogy Isten lényege az egész világegyetemre kiterjed, és hogy az emberi lélek az ő lelkéből és tudatából áll." Az efféle istenképnek semmi köze a keresztények személyes Istenéhez.

A keresztények és a rózsakeresztesek közti legmélyebb összeférhetetlenség azonban magával Jézus személyével kapcsolatos.

Maga Lewis is elismeri ezt a Jézus titkos élete (The Mystical Life of Jesus) című könyvben: „a rózsakeresztesek egyetlen ponton nem fogadhatják el a keresztény egyház hagyományos hívei vallotta elméleteket; ez pedig Jézus mester fogantatásának és születésének egyedisége [...], az a kijelentés, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, és egyedi esete annak, hogy az Ige testté lett".

Lewis szerint Isten nem halt meg azért, hogy megszabadítsa az embert a bűntől; s ezért a feltámadás szóba sem jöhet.

Hogyan mondhatja hát valaki még ezek után: „keresztény vagyok, és rózsakeresztes"?

Hogyan énekelhetjük a hitvallásban: „Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában", ha közben azt gondoljuk: „Tudom, hogy igazából csak Isten hírnöke"?

Hogy jelenthetjük ki: Jézus meghalt megváltásunkért, ha közben azt gondoljuk: „Tudom, hogy valójában csak elájult"?

Hogyan énekelhetjük: „Ünnepeljük feltámadásodat", ha közben azt gondoljuk, tulajdonképpen az csak „újraéledés" volt?

A két apostol (Pál és János) szigorú figyelmeztetése a hamis tanítók ellen ma is épp úgy érvényes, mint egykor, és ébernek kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy eltérítsenek minket az igaz üdvösségtől. Akkor visszaesnénk a rabszolgaságba, amiről Szent Pál beszél; abba a rabszolgaságba, amit megfigyelhetünk azoknál a rózsakereszteseknél, akik szeretnék elhagyni az AMORC-ot, vagy hozzátartozóiknál, akik nem akarnak csatlakozni a mozgalomhoz - nyomást kell elszenvedniük.

Összefoglalásul hangsúlyoznunk kell, hogy az igazi keresztények nem lehetnek rózsakeresztesek. Elfogadhatatlan tehát, amikor azt halljuk vagy olvassuk, hogy ez minden gond nélkül lehetséges, nemcsak egyszerű keresztények, hanem papok és püspökök számára is. (Rose-Croix et Foi Chrétienne, köteles példány, 1978. 2. trimeszter, a Bouakéi Katedrális Könyvtára és Nyomdája, 1978.)

Ez a világos szöveg nem igényel kommentárokat. Választanunk kell Jézus Krisztus és Spencer Lewis között: nincsenek kiskapuk.

 

2. A Kameruni Nemzeti Püspöki Konferencia megjegyzése

Az ország minden keresztényének figyelmébe, a Rózsakeresztes Rendről, Ngaoundéré, 1986. március 13.

 

Kedves kameruni keresztények!

Engedjék meg, hogy megosszuk Önökkel lelkipásztori szívünk aggodalmát a nemrégiben hozzánk jutott hírrel kapcsolatban: tudniillik, hogy 1986. március 27-30-ig Yaoundéban a Rózsakeresztes Rend (AMORC) területi „összejövetelt" rendez a kameruni és a környező országokbeli rózsakeresztesek számára.

I. Miért tölt el ez bennünket aggodalommal? Gondolják csak meg ezt:

a) Mi, keresztények, valljuk, hogy a Biblia sugalmazott, szent könyv, ami elmondja nekünk mindannak lényegét, amit az embernek tudnia kell Istenről, az emberről és a világról, és az őket egyesítő különféle kapcsolatokról.

A rózsakeresztesek szerint (Spencer Lewis, a Rend első főnöke) a Biblia nem az igazságot tartalmazza, mivel pontatlan és fátyol fedi. A rózsakeresztesek továbbá nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az egyház által el nem ismert apokrif könyveknek, valamint bizonyos tibeti és egyiptomi iratoknak.

b) Hitünk szerint Isten önmagában létezik, három személyben, és lényegileg különbözik teremtményeitől, akiknek feladata, hogy szolgáljanak neki. A rózsakeresztesek szerint azonban Isten nem személy, hanem egyfajta kozmikus energia, a minden teremtményben lakozó egyetemes öntudat. Ez a felfogás panteizmushoz vezet.

c) Hitünk szerint Jézus Krisztus az Atyaisten természet szerinti Fia, aki azért jött a világba, hogy mi Isten fogadott gyermekeivé váljunk, igehirdetése, szenvedése, halála és feltámadása által. Jézus az Egyház tanítása értelmében 33 évesen halt meg, erőszakos kereszthalállal. A rózsakeresztesek szerint Jézus nem Isten igaz Fia, hanem csupán a legnagyobb mester, a legtökéletesebb rózsakeresztes. Nem 33 évesen halt meg, és nem kínhalállal, hanem 70 évesen, öregségében; halála nem jelentett engesztelést az emberiség bűneiért.

d) Hitünk szerint Krisztus halála engesztelő áldozat volt bűneinkért. Általa tisztulunk meg és nyerünk megváltást, természetesen akkor, ha igaz megtéréssel hozzá fordulunk. A rózsakeresztesek szerint az ember üdvössége saját magától származik, természetes erőinek ismerete és tökéletesedése révén.

e) Hitünk szerint eljövendő boldogságunk az Istennel megélt bensőséges kapcsolatban áll, mivel egy örökkévalóságon át, színről színre szemlélhetjük őt. A rózsakeresztesek szerint a halál után az élet más formában folytatódik, újabb reinkarnációkban, olyan módon, hogy a ma élő emberek régebbi időkben is éltek más formában, másik arccal. Az emberi élet végtelensége eszerint ezeket az átalakulásokat jelenti.

f) Mi, keresztények, hisszük, hogy ha valaki bűnt követ el Isten ellen, és azt felismeri és igazán megbánja, az Úr valóságosan megbocsát neki, és bűne ezzel eltöröltetik. A rózsakeresztes hitvallás szerint a karma törvénye nem ismer bocsánatot, könyörtelen, és a megbánás vagy az engesztelés sehogy sem törölheti el azt. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a rózsakeresztesek tagadják Krisztus halálának engesztelő voltát.

Kedves keresztények, a rózsakeresztes mozgalomnak a mi hitünkkel való szembenállását látva gondolhatjuk még ezek után, hogy lehetünk meggyőződéses keresztények, és egyidejűleg meggyőződéses rózsakeresztesek? Számunkra a kétféle tan egymással összeegyeztethetetlen.

II. A rózsakeresztes konferencia e hónap 27-én, 28-án, 29-én és 30-án, vagyis Nagycsütörtöktől Húsvétvasárnapig, vallásunk legszentebb napjain tartja üléseit. Nem állítjuk, hogy provokációról van szó, hanem hogy kihívásról, mivel úgy látjuk, a rózsakeresztes találkozó szervezői vagy azt akarják kifejezni, hogy teljes mértékben semmibe veszik a mi vallásunkat, vagy pedig meg akarják látni, hányan választják a rózsakeresztet Jézus Krisztussal szemben.

A következtetés számunkra teljesen világos: ha az Önök Istene valóban Jézus Krisztus, ne tétovázzanak! Nemcsak nem adhatják nevüket az úgynevezett Rózsakeresztes Rendhez, nemcsak nem vehetnek részt ezen a tiszteletére rendezett összejövetelen; hanem kötelességük, hogy minden eddiginél határozottabban kijelentsék Jézus Krisztushoz való tartozásukat, nem csupán szavakkal, hanem főleg azzal, hogy az eddiginél is nagyobb számban vesznek részt a nagyheti liturgiákon.

Kedves keresztények, soha vissza nem térő alkalmuk van arra, hogy bebizonyítsák: hitük nagyszabású megnyilvánulásai a Pápa tavalyi látogatásakor nem színjáték voltak csupán, hanem legmélyebb meggyőződésüket fejezték ki, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Istenük és végső reményük.

Ő tartsa meg Önöket hitében és szeretetében, Önöket és hozzátartozóikat. Az Ő nevében adjuk áldásunkat.

Christian TUMI, a Kameruni Nemzeti Püspöki Konferencia elnöke

Jean-Baptiste AMA, a Kameruni Nemzeti Püspöki Konferencia alelnöke

 

3. A kameruni protestáns egyházak nyilatkozata a Rózsakeresztes Rendről (AMORC)

 

A rózsakeresztesek Istene nem azonos a keresztények Istenével. Körülbelül három héttel ezelőtt fővárosunkba megrendezésre került a Rózsakeresztes Rend (AMORC - Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis - a Rózsa és a Kereszt Ősi Misztikus Rendje) területi összejövetele, a környező frankofon országok küldötteinek részvételével. Az összejövetel, melyet a keresztény Egyház nagyhetén szerveztek, abban az időszakban, ami Isten világüdvözítő művének titkát fedi fel, arra késztet minket, hogy mélyebben elgondolkodjunk azon a tanításon és propagandával kísért kampányon, melyet a Rózsakeresztes Rend néhány éve országunkban végez. Úgy látjuk ugyanis, hogy az összejövetel időpontjának megválasztása szándékos egybeesés, mely minden bizonnyal országunk népét választás elé akarta állítani a rózsával ellátott kereszt, vagyis a Rózsakeresztes Rend jele, és az egyház által hirdetett Kereszt között, melyhez Isten Fiát szegezték.

Három héten át tartó imádsággal kísért gondolkodást követően a kameruni protestáns egyházak részéről a következő nyilatkozatot kívánjuk tenni, híveik épülésére, akik az Egyetlen Istenbe, az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe vetett hitet vallják.

A keresztény hit és a Rózsakeresztes Rend tanítása között teljes és kibékíthetetlen ellentmondás áll fenn.

1) A rózsakeresztes mozgalom Istenről alkotott felfogása lényegileg tekintve panteista, mivel azt tanítja, hogy Isten lényegét az univerzum közvetíti. A keresztény Isten teremtő Isten, aki elkülönül a világtól és természetét tekintve nem keveredik a teremtett világgal. Istennel a világban nem úgy találkozunk, mint a világ szövetének egy alkotóelemével, hanem aszerint, hogy Ő milyen mértékben akarja feltárni magát teremtményei előtt (Ter 1,1-3; Zsolt 90,1-2; Zsid 11,3).

2) A rózsakeresztesek tagadják, hogy Jézus az Isten egyszülött Fia, valamint tagadják a világ üdvösségéért elszenvedett kereszthalálát. A Biblia tanítása szerint Jézus Isten egyszülött Fia, aki meghalt a kereszten azért, hogy megmentsen minket (Jn 1,8; Kol 1,12-20; Zsid 1,1-13; 1Jn 1,1-7)

3) A rózsakeresztes mozgalom azt tanítja, hogy az emberi lelket a tudat és az isteni szellem alkotja. Ezzel tagadják Isten különleges, Szentlélek általi cselekvését az emberi lélekben, mellyel Isten megszenteli és élteti azt. Ez abból származik, hogy a rózsakeresztesek nem ismerik el a Szentlélek isteni mivoltát. Az egyház hite szerint a Szentlélek Isten, mivel az Atyától származik. A Szentlélek szentel meg és éltet bennünket (Jn 15,26; Róm 8,9-16; Gal 4,6).

Az itt felsorolt tények miatt nem tartozhat valaki egyidejűleg a rózsakeresztesekhez és keresztényként a keresztény egyházhoz, és még annyira sem vállalhatja a legapróbb felelősséget sem a FEMEC-hez[1] tartozó egyházak egyikében sem, mivel a hit kérdésében senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak.

Egy részletesebb dokumentum kiadására várva a Katolikus Püspökökkel együtt figyelmeztetünk minden keresztényt, hogy óvakodjon a Rózsakeresztes Rendhez való csatlakozástól - ugyanis senki sem lehet egyidejűleg keresztény és rózsakeresztes.

Jean KOTTO, lelkipásztor, A FEMEC elnöke

A Togói Püspöki Konferencia üzenete a szabadkőművességről és más, szabadkőműves-szerű szektákról, szakadár csoportokról, gyülekezetekről, összejövetelekről, szövetségekről, titkos csoportosulásokról (részletek)

[...]

5. A vallások, gondolkodási irányzatok, gondolatrendszerek elterjedése

Ugyanis már több éve ezoterikus csoportok és hasonló testvériségek mintegy elárasztották világunkat, és olyan, meglehetősen ártalmas tanokat terjesztenek, melyekkel szemben a keresztényeknek meg kell találniuk a hitükkel megegyező álláspontot. E csoportok némelyike keletről érkezett - a hinduizmus, a buddhizmus, az Eckankar és más hasonló „vallások"; mások pedig nyugatról származnak; többek között a szabadkőművesség és a rózsakeresztes mozgalom is. Számos szekta, melyekkel kapcsolatban elgondolkodhatunk, hogy mit tartanak meg a kereszténységből, például a Jehova Tanúi és mások, a régi gnoszticizmussal egyenértékű irányzatok; a gnoszticizmus pedig megfelel a fásult emberi lélek egyes ezoterikus irányainak, ami többé-kevésbé gyermeteg és törekvő (okkultizmus, teozófia és mindenféle olcsó orientalizmus), a beavatottak számára fenntartott, magasabb rendű ismeretre való törekvést foglal magában. Tehát ebben a világban, melybe Krisztus helyezett minket, és meghívott, hogy hozzá hasonlóan „a föld sója és a világ világossága" legyünk (Mt 5,13-16), olyan sürgető, fenyegető kortárs irányzatokkal és gondolatrendszerekkel kell szembenéznünk, melyek az evilági siker délibábjával kecsegtetnek, akár azzal is, hogy rávesznek minket egy úgynevezett szabadító ceremóniára, melyet az elhunyt „nővér" vagy „testvér" földi maradványai körül végeznek el. Tudnunk kell, hogy a legtöbbször ezek a földi boldogságot ígérő beavató társaságok furcsa módon hagyományos vallásaink fetisiszta gyakorlatait alkalmazzák. Nem kínálnak mást, mint földi javakat; mulandó, esendő javakat. A túlvilág örök javai felett nincs hatalmuk.

 

12. [...] A továbbiakkal kapcsolatban az 1347., az 1364. és az 1374. kánonoknak megfelelően tájékoztatunk mindenkit, hogy mindazok, akik a szabadkőművességhez, az Eckankarhoz, a rózsaresztes mozgalomhoz vagy hasonló ezoterikus szövetségekhez csatlakoznak, vagy azokat támogatják, azokra a következő szankciók vonatkoznak:

1. Az illető nem járulhat szentáldozáshoz és más szentségekhez.

2. Nem lehet keresztszülő vagy bérmakeresztszülő.

3. Nem lehet plébániai vagy egyházmegyei szervezet tagja.

4. Nem részesülhet egyházi temetésben, kivéve, ha halála előtt a megbánás és a megtérés jeleit mutatta (1184. kán. §1).

5. Ha a püspök jóváhagyja az egyházi temetést, a nyilvános botrány elkerülése érdekében semmilyen szabadkőműves szertartás nem végezhető sem a ravatalozóban, sem a templomban, sem a temetőben az egyházi szertartás előtt vagy után (vö. 1184. kán §1/3 és 1374. kán.).

6. Továbbá a 455. kán. §4 értelmében a szabadkőműves szervezetek tagjai semmilyen esetben sem lehetnek esküvői tanúk, sem krisztushívők társulásainak tagjai.

 

 

Forrás:

Père HEBGA Meindrad: Le chrétien face à la Rose-Croix

 (interneten: https://fr.scribd.com/document/289595262/Le-Chretien-Face-a-la-Rose-Croix)

 


[1] FEMEC: Fédération des Églises et Missions Évangéliques du Caméroun - Kameruni Protestáns Egyházak és Missziók Szövetsége (a ford.)

Püspöki Konferenciák