Gondviselő Istenünk szeretetéről egy újabb tanúságtétel a Tömőből.
Kedves Testvérek! Régóta tervezek tanúságot tenni a nyár előtti utolsó Szentségimádásos alkalomról, de a Jóisten már tudta, hogy miért kell eddig várnom, ugyanis még több tartalmat szeretett volna ennek a tanúságtételnek, amire csak mostanában derült fény! A Szentségimádás alatt mintha folyamatosan hozzám szólt volna az Úr, Istvánon keresztül és a lelkemben is. Olyan volt mint egy igazi párbeszéd! Kisbabát várok és ez a terhességem eléggé nehéznek bizonyult az elejétől fogva. A Szentségimádás utáni napra volt időpontunk 12 hetes ultrahangra, ahol orvosilag is igazolták az elhangzottakat: rossz helyen van a méhlepény, emiatt lehettek a tünetek, így pihenést javasoltak és azt mondták; arra különösen is figyeljek, hogy NE EMELJEK! Isten előre megmondta, előre figyelmeztetett! Előre, hogy értésemre adja, szívembe írja ennek komolyságát. Ezenkívül más is történt az én szívem csöndjében ezen a Szentségimádáson:Eddig a férjemmel, úgy gondoltuk, hogy kisfiú lesz a pocaklakó, de itt Jézus a szívembe ültetett egy lány nevet, nagyon erősen. Otthon kikerestük a férjemmel a magyar megfelelőjét és csodák csodájára mindkettőnknek azonnal tetszett. Igy gondoltam akkor biztosan mégsem fiú lesz, hanem lány. De a következő 14 hetes ultrahangon 80% valószínüséggel fiút mondták, és azt mondják, hogy a fiút nem nagyon szokták eltéveszteni.. Isten ezt is előre a szívembe ültette. | |||||
| |||||