Tanúságot szeretnék tenni arról az eseményről, ami múlt héten szerdán történt velem itt a Tömőben.
Előzmény: 2002-ben egy rákos daganatot fedeztek fel nálam bőr és kötőszöveti rákot. Agresszív rák, de a megjelenési helytől függően kezelhető. Istennek legyen hála, nálam olyan helyen volt, hogy műthető volt és így egy ideig nem volt gondom vele. 2015-ben kiújult ugyanazon a helyen és újból megoperáltak. Egy érdekesség; Véletlenszerűen egy másik főorvos asszonyhoz kerültem, aki visszanézte az előző leleteim, amiket mind negatívnak írtak, és kiderült hogy az MR felvételeket elnézték, és már 3 éve ott volt. Először megdöbbentem sőt felháborodtam ezen, de utána Isten kegyelmét vettem észre a történtekben, mert így szabad lélekkel tudtam még részt venni pár éve a fiam esküvőjén. Idén Október 5.-én voltam a soron következő kontroll MR-felvételen. Mikor kézbe vettem az eredményt, kiújulást és tüdő áttétet is írtak. Valahol mélyen éreztem, hogy a tüdőnél nem biztos hogy ez lehet az eredmény, mert 2009-ben már a tüdőnél feltűnt egy képlet, amit akkor megvizsgáltak (Tüdőonkológus) és kiderült hogy zsírcsomó. Ennek ellenére tudni kell, hogy az alaprákom, ugyanazon a helyen szokott kiújulni és a tüdőben képezhet áttétet. Ekkor úgy éreztem, hogy itt van az időm, el kell mennem. Elmondtam akarattal az Úrnak, legyen meg a te akaratod, dicsőítsd meg magad Uram ebben a helyzetben és imádkoztam a gyógyulásomért, de hozzátettem, még nem vagyok készen...Nem növekedtem eléggé Tebenned. Még az erényeket nem gyakoroltam eléggé és még nem váltam igazán "benső emberré". Uram akkor készíts fel. Aztán jöttek a további gondolatok; Mi lesz a lányommal, aki épp a 3. babáját várja és fiammal és családjával és a sok megoldandó helyzettel, problémával....? Szerda reggel mise és rózsafüzér után, segítettem a férjemnek és utána bekapcsoltam neki a Mária rádiót, ahol épp a „ Ne félj mert megváltottalak „című dal ment (Megtérésem dala..). A buszmegállóban álltam és imádkozni szerettem volna, de egy pillanatra abbahagytam, mert az Úr meglátogatta a lelkemet. Mintha teljesen szabaddá váltam volna és nagyon boldog voltam. Nem tartott sokáig megszólalt a telefon és a férjem mondta, hogy anyósom nagyon rosszul van a Szent Erzsébet otthonban, de nem adják fel az utolsó kenetet neki, mert 1 hónapja már megkapta. Férjem szinte kiabálva mondta a telefonba, ha meghal, ki intézi a temetést? Mondtam Neki, majd az Úr megsegít minket és én segítek mindenben. Nem tudtam. hogy honnan vettem a bátorságot, de kértem a férjemet hogy hívja vissza az otthont és kérdezze meg, hogy megkaphatja-e az utolsó kenetet többször is, és ha igen, akkor adják fel újból mert szüksége van rá. Ezek a szavak csak úgy kijöttek a számon, gondolkodás nélkül. Nem sokára jött a telefon és mondták, hogy az atya bent van nála. Azóta is él és jobban van. Kérdeztem magamban az Úrtól Mi jöhet még? Este itt voltam a tömőben és dicsőítés alatt ki lett téve az Oltáriszentség. Leborultam és csak sírtam; " Uram legyen meg a Te akaratod, csak gondoskodj a családomról!, De Jézus, Dávid Fia, ha akarod, meggyógyíthatsz... és jó lenne, ha szólnál hozzám". Egyszer csak éreztem, hogy István rám tette a kezét és azt mondja: " Az Úr azt mondja neked és ezt vedd nagyon komolyan- Erzsébet én Veled vagyok minden nap a világ végezetéig. Igen Uram ezt én is tudtam. Gondoltam magamban. Ezután elhangzott a következő ismeret szava: "AZT MONDJA AZ ÚR, HOGY LE AKARJA VENNI RÓLAD A HAZUGSÁG ATYJÁNAK A TERHÉT". Abban a pillanatban tudtam, hogy ez a lelet eredményére vonatkozik és nagy boldogság és nyugalom fogott el. Pár perc után ismét felhangzott a megtérésem dala: "Ne félj mert megváltottalak..." Másnap a Kékgolyóba mentem a leleteimmel és az Orvos először nagyon megijedt a tüdőpapírom miatt, de mikor elétettem a régi papírokat teljesen megnyugodott. /tüdő CT re csak fél év múlva kell mennem./ Másnap mentem biopsziára, ahol 20 perc alatt megállapították és ott helyben is közölték, hogy nincs áttétről szó, hanem egy zsírcsomó. Hálát adtam az Úrnak és egész úton csak ezt mondtam a lelkemben: KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM URAM! Hát ilyen a mi szerető irgalmas és gondoskodó Urunk, hogy kiemelt a nyomorúságos állapotomból nem hagyta, hogy szenvedjek, hanem előre jelzett Még nem jött el az idő. Nem győzök hálát adni érte. | |||||
| |||||