1996-ban alakultunk kb. hét fős létszámmal, hogy szolgáljunk mindazzal, amit kaptunk Istentől mások javára. A szolgálat nyitott alkalom, dicsőítéssel, közbenjáró imával, tanítással, Szentségimádással, stb.

Meghívást kaptunk az evangelizációra.

Szolgálatunkról való elképzeléseinket jól tükrözi Cantalamessa atya beszéde. Ebből idézzük, mint ránkvonatkozó prófétai részt azt, amit szeretnénk szavai szerint megélni ( a teljes beszéd megtalálható a TANÍTÁSOK menü alatt http://elizeus.kozosseg.com/fellowshiptemplate/education/5/1323/ ):

Fr. Rainero Cantalamessa OFMcap., 80-as években a Rimini konferencián elhangzott beszédéből részlet:

Jelek es csodák

 Gyakran elcsodálkozom, hogy Jézus miért szereti annyira az imacsoportjainkat és  az újabb es újabb közösségeket, hogy ilyen erővel és csodákkal manifesztálódik a jelenléte bennük. Azt hiszem,  Jézus ezen csoportok abszolut lelki szegenységét szereti, ami abban rejlik, hogy  sem múltjuk, sem igazából biztos jövőjük nincs. Olyanok, mint egy felhő, ami miután lezúditja a tartalmát a földre, ezáltal meg is szűnik.

Mit értek ezalatt?

 Az intézményes Egyháznak dicsőséges múltja és szilárd jövője van, amig van világ, az egyház lesz. És ezt a Jóisten szereti az egyházban. De Isten mást is keres, olyanokat akiket azonnal fel tud használni, anélkül, hogy bármit is kérnének cserébe azért, hogy Istent boldoggá tegyék,és hogy Isten akaratát megvalósitsák a földön. Akar-e a megújulas ilyen Isten előtt kicsinek maradni, ami kedves az Urnak, hogy az Úr a mi gyöngeségünket tudja használni az ő mindenhatóságában. Akarunk -e úgy szolgálni, hogy nem aggódunk a tagszám miatt és a megújulás jövője miatt, hanem egyszerűen csak vagyunk és szolgálunk?

Az Egyház jövője már biztositott és ez legyen elég. Maradjunk meg kicsi, de prófétai hangnak, , használjuk az egyház szentségeit, szolgálatait és maradjunk meg az egyház szolgalóinak : legyünk olyan felhő, ami miután mennyei esőt ereszt az egyházra, elenyészik.