2016 11 15 Rita megtéréséről tanúságtétel.

A tanúságtételét hallgatva a gyógyulásáról (az ezt megelőző hanganyagban) rákérdeztem hogy tértél meg? Íme a válasz:

Kedves István!

Elnézést a késői válaszért, de mint látod, nem felejtettem el a válaszadást - vagyis az Úr mindig eszembe juttatta :-)

Szóval, hogyan tértem meg?

Azt kell írnom, hogy ez 100%-ban a Szentlélek műve volt. Családom ateista volt. Visszaemlékezve, talán kb. 12 éves koromtól fogva érdekelt Isten, de nagyon! Ált iskolai legjobb barátnőm, osztálytársnőm egy sokgyermekes katolikus család gyermeke volt, őt faggattam állandóan Istenről - de ekkor még azért, h kicikizzem vallásosságát. Egyszer emlékszem még a fejére is ütöttem egy könyvvel, és csúnyán beszóltam neki.

Gimiben egy hasonlóan katolikus nagycsaládos leány-sarj lett a legjobb barátnőm, és az maradt a mai napig. Őt is folyton Istenről faggattam, semmi más téma nem hozott lázba gimnáziumban, még a fiúk sem, amivel minden más lány el volt foglalva. Neki köszönhetően aztán bekerültem az Egyházba.

Sok misztikus élményem volt, Isten szinte üldözött a lelkemben!!! Arra is tisztán emlékszem, hogy évekig azt hittem, hogy őrült leszek és bolondok házában fogok meghalni. Aztán elolvastam Avilai Nagy Szent Teréz Belső Várkastélyát, és ez megnyugtatott: nem vagyok őrült, csak misztikus élményeim vannak. Erre apáca akartam lenni és nagy szent, mert úgy gondoltam, nem illik hozzám más férfi, csakis Isten Fia - de ekkor még nem szerettem Őt, az egész rólam szólt.. Ezt a gőgöt nagyjából 25 év alatt sikerült is lefaragni rólam :-))))

Nagy belső harc volt, és maradt egészen 42 éves koromig, amikor fogadalomban átadtam magamat NEKI végre egészen, teljes szívből, imádásban. Kellett hozzá a meddőség, egy válás /és érvénytelenítés/, egy súlyos rákbetegség, a halál közelségének ízlelése... de azóta vagyok a helyemen, azóta vagyok azonos önmagammal, és az életem most kezdett virágba borulni. És úgy érzem, még csak kezd! Nagyon szerelmes vagyok Jézusba, lángol a szívem...

Köszönöm nagyszerű szolgálatodat, mikor az Elizeusban voltam, úgy tűnt a mennyországban vagyok. Nem egyszer úgy megindultam, hogy könnyek szöktek a szemembe. Töménytelen angyal lehetett ott.

Isten áldjon!

M. Rita