2019 10 05 Egerben a Szt. Bernáth ciszterci templomban tartott evangelizáció tanúságtételei

 

„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.

 De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (Mt 10,32-33)

 

 Kedves István!

 Az okt. 5-i egri evangelizáción a tanításodban elhangzott ez az ige, amely bennem mély nyomot hagyott.

 Eszembe jutott, hogy milyen sok kegyelmet kaptam már én az Úrtól és   még nem tettem erről tanúságot.

Nehéz szavakba foglalni azt, ami a lélek mélyén végbemegy és erő, bátorság is kell hozzá, hogy megvalljuk azt a csodát, amit   Isten bennünk vagy a környezetünkben tesz.

 2016. októberében is ott voltam az Elizeus Szolgáló Csoport  evangelizációs napján az egri Ciszterci Templomban.

A szentségimádáson nagyon kértem az Úr Jézust, hogy gyógyítsa meg az újszülött kis unokámat, aki a születés után egy másik város  kórházában Streptococcus  bőrfertőzőst kapott.

Az antibiotikumok, krémek, kenőcsök, ecsetelők nem használtak és csak rosszabbodott a helyzet. Sokat szenvedett a kis ártatlan és vele együtt mi is.

 Nagy bizalommal és hittel fordultam az eucharisztikus Jézushoz a szentségimádás alatt és  kértem az Ő gyógyító erejét a kis unokámra.

 Kértem, hogy tegyen csodát, ahogyan a hozzá fordult betegekkel tette és a leprások, vakok bénák meggyógyultak.

 Hittem, hogy hatalma van egy pillanat alatt is meggyógyítani az unokámat, még ha nincs is itt a pici.

 Másnap telefonált a felnőtt gyermekem, az apa és azt mondta, hogy megállt a bőrfertőzés, halványodik  a nagy seb, szűnik a fájdalom.

 Két nap múlva teljesen meggyógyult! Istennek legyen hála! Istené a dicsőség!!

 

Kedves  Testvérem az Úrban!

 Hálát adunk az Istennek a szombati lelki napért, a  közbenjáró imaszolgálatotokért Egerben.

 A dicsőítés alatt olyan mély érintést éltem meg, ami elmondhatatlan. Úgy éreztem, hogy az ének szavai nekem szólnak, hogy Isten így szól hozzám, személyesen.

 Elindultak a könnyeim.

 Én nem szoktam elérzékenyülni, megkeményedett a szívem az élet sok terhétől.

 És most, átszakadt a gát. Nem tudom leírni.

 Béke és életöröm van a szívemben.

 Erőt kaptam, hiszem, hogy Isten kivezet a nehéz helyzetemből.

Dicsőség az Úrnak! Ámen.

 Kedves Elizeus Szolgáló Csoport!

 Köszönetet mondok azért a kegyelemért, amit okt. 5-én Egerben az Önök által vezetett lelki napon kaptam a Jó Istentől.

 Nagyon szép volt a dicsőítés és  úgy éreztem a lelkemet Istenhez emeli.

 Én már eddig is átéltem a Szentlélek érintését, gyengéd szeretetét. Megtapasztaltam az életem keserű időszakában a Lélek vigaszát.

Tudom, mit jelent Jézus szava, hogy majd elküldi a Vigasztalót!

 De eddig nem tudtam értelmezni a Szent  Istenfélelem Lelkét.

 Most láttam hogy a gyöngéd Szentléleknek, a Szeretet Lelkének micsoda ereje van!

 Többet nem mondok. Aki ott volt tudja!

 Alleluja!

 

 

Kedves  Elizeus Szolgáló Csoport, kedves  István !

Áldott és nagyon szép volt a szombati alkalom október 5-én Egerben, a Szent Bernát Templomban! 

Istvánhoz kerültem a közbenjáró imára. A prófécia során Jézus üzenetét közvetítette: a türelmem és a mások önzetlen segítése miatt sokkal több ajándékot ad számomra,

mint amit el tudnék magamnak képzelni. Jézus amiatt áld meg és adja az ajándékait, mert mindig utolsó helyre teszem magam.

Ezt Ő látja és örömét találja bennem.Ezt követően imádkozott értem és a Szentlélek hívásakor  megtapasztaltam a Lélekben nyugvást.

Istennek legyen hála és dicsőség mindörökké!

 

 

 

Kedves István!

A szombati délután életem csodálatos élménye volt. Minden szó,ami elhangzott rólam is szólt, éreztem, hogy a testem és lelkem betölti egy eddig ismeretlen, de annál jobb érzés. Azóta is folyamatosan a fejemben van, valami újat, valami nagyon jót kaptam.

Hálásan köszönöm.  

J 

Kedves István!

 Évekkel ezelőtt, egy tisztalelkű hívő testvérem az Elizeus Szolgálathoz irányított, hogy közbenjáró imát kérjek gyermekem gyógyulásáért, aki sclerosis multiplex betegségben szenved. Lelkileg és fizikailag is meggyötört volt a fiam. Bizonytalan lett a jövőjét illetően. De erősödött benne a hit és rendszeresen tartotta a kapcsolatot az Úrral. Én a Szentlélek segítségével felismertem, hogy az ima milyen erőt sugároz és mennyi vigaszt nyújt

számára. Ezért kerestelek meg a Tömő utcai Béke Királynéja kápolnában. Te teljes átérzéssel,  őszintén kérted a mi Urunkat arra, hogy gyógyítsa meg beteg gyermekemet. Az Úr meghallgatta imádat és nagy kegyelemben részesült a fiam.  Most itt az ideje, hogy tanúságot tegyek arról, hogy Krisztus szeretete és jósága végtelen.

Ő a LÉTEZŐ IRGALOM. Gyermekem a közbenjáró imád után talpra állt. Dolgozik és boldog. Megtalálta azt a társat, aki igaz szeretettel tudja szeretni. Karácsonyra kisbabát várnak.

Ami pedig a legfontosabb: Mindenki előtt felvállalja a hitét és megvallja Istent. Észreveszi a szenvedőket és nem kerüli el őket. Nemcsak lelkével, hanem fizikai valóságában is szolgálja az irgalmas Istent.

 Mit kívánhat még egy édesanya? Alázattal köszönöm a legnagyobb ajándékot amit adhattál embernek.

Az ima erejét. Hála legyen Istennek.  

Szeretettel: M

"Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket!" / Mt 11, 28/

 

 Kedves Elizeus Szolgáló Csoport!

 Köszönetet mondok Önöknek, akik a Szentlélektől kapott adományokkal szolgáltak Egerben, a Ciszterci Templomban okt. 5-én.

 Mi, négyen más egyházmegyéből érkeztünk, a Szt. István Rádió hirdetése által jutottunk el erre az evangelizációs napra.

 Istennek legyen hála érte, és köszönet a szervezőknek.

 Mi megéltük ezt az igét,hogy
"Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket!" / Mt 11, 28/

 Mert fáradtak voltunk és terheltek az élet nehézségeitől és Jézushoz mentünk, hogy erőt adjon.

 Korán érkeztünk, de már nyitva volt a templom, olyan érzésünk támadt, mintha már Jézus várna ránk.

 Gyónáshoz járultunk és a gyóntató atyában megismertük Isten irgalmas szeretetét.

 A dicsőítésben megtapasztaltuk a Szentlélek megtisztító, erejét, gyöngéd szeretetét.

 A szentségimádásban és a szentmise áldozatban a lelkünket átölelte és magához emelte  az Eucharisztikus Jézus.

 Ezt éreztük. Gyógyír volt ez!

Megerősödött az Isten gondviselő jóságába vetett hitünk. Erőt kaptunk keresztjeink hordozásához.

Megtapasztaltuk a Szentháromság  emberi értelmet felülmúló szeretetét.

 A közbenjáró ima során éreztük, hogy Isten személyesen szeret minket!

 Köszönjük a Karizmatikus Imacsoport tagjainak és a ciszterci testvéreknek a gondoskodást, az agapét.

 Istennek legyen hála mindezért!

 

Az Elizeus közösség tavaly is volt Egerben. Erőltette a csoportom, hát elmentem. Nyugisan, nem vállaltam semmit, letúdván magamról, hogy a családra kell figyelni. Nem volt tőlem szép. Végül 3/4 3-ra leértem a ciszterekhez. Sokan voltak. 14:00-től ment a zene, klassz volt. "Már jócskán benne voltak a témában."  Nyugodt voltam, le tudtam a nagyszerű zenétől nyugodni. Elcsendesedni. Békességet éreztem. Folyt a könnyem folyamatosan, egész dicsőítés alatt, de csak a könnyem. Nem is vettem észre, csak, amikor már a ruhámon landolt. Azt kértem az Istentől, hogy úgy érzem, megtisztultam, és használjon fel eszközeként. Adjon erőt hozzá, hogy tudjam Őt képviselni, mert nagyon szeret minket.  "De mit kell tennem, Uram?"-kérdeztem. Csend volt és béke. Az "jött", hogy "elég, ha ezt elmondod" az embereknek, mármint, hogy szeretem őket.  Vége lett a dicsőítésnek, tanúságtétel következett miniben, majd elmentünk az agapéra. Az agapén találkoztam egy régi kedves tanítványom (értelmi sérültekkel foglalkoztam 14 évig) édesanyjával, akinek tavaly meghalt a férje, most pedig kicsit szomorúan mondta el, hogy az egyetlen lánya is szerzetesnek készül. Bár öröm volt a szemében, de bánat is, hiszen szerinte elveszti a gyerekét. Azt mondtam neki, hogy ő csak imádkozzon, mert az Isten jobbat szán neki, meg a gyerekének, mint, ahogyan ő azt gondolja, mert nagyon szeret minket. Elmondtam neki az élettörténetemet, ahogyan az Úr segített engem és a családomat, ami csodaszámba ment. Azt mondta, hogy beleborzongott az élettörténetünkbe. Biztattam továbbra is. Megnyugodott, könnyes szemmel nézett rám. Amikor visszamentem akkor jöttem rá, hogy Isten eszközként használt egy embertársam megnyugtatásában. A prédikációban az "elég neked az én kegyelmem" hangzott el. Elég. Tovább is folytatódott... Este hazamentem feldobva, nem akarták mondani, de csak muszáj volt: elveszett a nagylányom telefonja. Először mérges lettem, nem figyelt, a telefont ki sem fizettem, 80 000 Ft , mikor jár az le (?), de aztán az jutott eszembe, hogy én is elveszthettem volna, biztos nagyon rossz neki, és még én sem állok mellé. Isten szeret minket, mindig csodát tud tenni... Odamentem hozzá, meg a barátjához és azt mondtam nekik: Hagyjuk a zsörtölődést,  én hiszem, hogy Isten csodát tud tenni, Ti is elhiszitek? Ha igen, gyertek imádkozzunk Istenhez, Szent Antalhoz. És együtt imádkoztunk, hogy meglegyen a telefon. Másnap is...Persze közben rendőrség, Telekom stb, sok nyűg... Hétfőn jött a hívás, hogy megvan a teló! Egy alkoholista találta meg, aki vissza szeretné adni, egy kis beszélgetésért cserébe... délután mentek érte, kedves ember, aki szeretetre szomjazik... Még az 500 Ft is ott volt a hátuljában. Isten vezet. Emberekhez. Eszközök tudunk lenni....Ment tovább...Tegnap nem volt kántor egy jeles egyházi eseményen, végül találtunk valakit, aki tudott orgonálni, de a hangjára előző nap injekciót kapott. Kellett valaki..."Jössz alleluját énekelni? "-ezt kérdezte. Végül én lettem a "hangja" a sebtében talált kántorunknak. Vagyis a kihangosítása. Ahogy álltam a karzaton, az jutott eszembe, hogy az Úr valóban felhasznált engem, mint eszközét. Örültem neki, nagyon jó érzés volt, hogy ennyire szeret, figyel rám. Köszönöm Nektek kedves Testvérek, hogy szolgáltok!"

Kedves István!

 

2019. október 5-én Egerben a közbenjáró imában azt az üzenetet kaptam, hogy ne hallgassak a vádló szavára. Köszönöm a megerősítést. (És azt a megerősítést is, hogy Isten ismeri a sebeim.)

 

Szeptember végén egy távoli baleset miatt fél órával később indult haza a buszom. Először bosszankodtam, utána fohászt mondtam az esetleges sérültekért. Később megtudtam, hogy egy családapa szándékosan gyorsan hajtott és egy fának csapódott, meghalt.

 

Ez már akkor elindított bennem egy olyan gondolatot, hogy a nehézségeim, a keresztem újra átértékeljem, hátrébb lépjek és újra Istenre bízzam jobban az életem. Fogadjam el, ne lázadjak ellene, akkor tovább tudok lépni.

 

A nehézségeimre a férjemtől vártam a megoldást.

Úgy látom, nem jó út az, hogy kiköveteljek dolgokat és hajszoljam a másikat.

 

Már egy ideje tudom, hogy saját magamnak kell változnom, én erre tudok hatni. Egyre inkább a napi személyes imámban Istentől kell kérnem szeretettel a megoldást alkalmatlan kérőként. Nem csak tudnom, hanem szívemből elhinnem, hogy aki kér, az kap.

Köszönöm a szolgálatotokat, Isten áldjon titeket!

 

Hálát adok Istennek, hogy vagytok, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hálát adok az együttlétért, a közös imádságért, dicsőítésért. Köszönöm a munkálkodásotokat, hogy megosztjátok az életeteket velünk. Egységben az erő! A szívből jövő imádságunknak meglett az eredménye. Isten jóságát és szeretetét újból tapasztalhattam. Gyógyított az Úr mind testileg, mind lelkileg. Fulladásos erős köhögési ingerektől szabadított meg és a lelkem is gyógyult, erősödött. Háttérbe szorult az elbizonytalanító hang. Hittel, erőteljesebben jöttek a szavak, a hangok a számra, szívembe, táncoltam szinte, a boldogság mámora töltötte el a lelkem. Isten áldjon meg Titeket, menjünk tovább ezen az úton mindannyian egymást erősítve. Köszönök még egyszer mindent, Isten áldását kérve rátok.

É

Kedves István!

Ezúton is szeretnék önöknek köszönetet mondani azért a gyönyörű szombat délutánért és kora estéért, amit nekünk egri és Eger környéki híveknek adtak. Nem tudom, emlékszik-e miről szólt az aznapi Evangélium? Ha már nem emlékezne, akkor felidézném: Példabeszéd a haszontalan szolgáról (Lukács 17; 7-11). "Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!" Szerintem önöknek nem kell ezt mondaniuk, mert sokkal többet tettek annál, mint amennyi a kötelességük lett volna. Feláldozva a hétvégi szabadidejüket eljöttek hozzánk, hogy a zenéjükkel felvidítsák és felemeljék a szívünket az Úrhoz és közbenjáró imát is adtak annak a sok embernek, akiket az Istenbe vetett hitük és bizalmuk azon az estén a templomba vezetett. Biztosan ön is észrevette, hogy zsúfolásig tele volt aznap a templomunk. Elárulom önnek, ez nincs mindennap így. Ez is azt bizonyítja, hogy az Elizeus szolgáló csoportnak nagy híre van a városunkban. És akkor még nem szóltam arról a nagy csodáról, hogy mindezt emberbaráti, talán mondhatom úgy is, hogy testvéri szeretetből teszik egy olyan világban, ahol az erősek, a nyertesek potenciális zsákmánynak tekintik a bajban lévőket, a nehéz helyzetbe jutottakat. Én  úgy érzem, amikor az Úr elküldte tanítványait "Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet", akkor pont erre gondolt, amit önök is tesznek. Csak gratulálni tudok ahhoz a nagyszerű munkához, amit önök végeznek. Gyümölcsérésről sajnos még nem tudok beszámolni, hiszen még kevés idő telt el az önök ébresztő evangelizációja óta. Talán annyi azért történt, hogy látva az önök erőn felüli, áldozatos szolgálatát, nagyon elszégyelltem magam, mert én ha csak tehetem ellógok a feladatok elől. Most viszont megfogadtam, hogy ezentúl én is többet vállalok a kereszthordozásból. Ezenkívül, mivel csak a keresztség áldásában részesültem még gyermek koromban, de a bérmálás szentségében nem és elsőáldozó sem voltam, így ezt pótolnom kell. Eddig húztam-halasztottam az időt, mert ez a felkészítés a késő esti órákban van és nekem nem igazán fűlt hozzá a fogam, hogy télen este tíz órakor botorkáljak haza a jeges járdákon hóban-fagyban. De most vettem egy nagy levegőt és beiratkoztam a felnőtt katekumenátusba. Lesz, ami lesz. Bízom benne, hogy az Úr majd megsegít és végig is tudom csinálni. Tudom ezek nem olyan nagy dolgok, mint ismeretlen nyelven megszólalni egyik pillanatról a másikra, vagy orvosi segítség nélkül felépülni egy rákos betegségből, de az én jelentéktelen kis életemben  már ehhez is nagy bátorság kellett.

Fantasztikusan jó az együttesük. Sokkal jobbak, mint a profik, akik csak az ujjaikkal zenélnek és csak a hangszálaikkal énekelnek. Az ő zenéjüknek viszont a szívükben van a forrása és a lélek hatja át a hangokat, amiket megszólaltatnak. Ez a zene lényege és ereje,  nem a technikai virtuozitás. A technikai tudás tanulható, a lélekből való zenélés nem. Az az Isten ajándéka. Akinek van füle a hallásra, az érti ezt. Teljes szívemből kívánom, hogy az Úr áldása  és ereje támogassa és segítse önöket ebben a Neki végzett nagyszerű munkában!

Még egyszer hálás szívvel mondok köszönetet István testvérem az egész csapatnak az áldozatos munkáért amit végeznek, minden testvérem nevében akik akkor és ott jelen voltunk, noha sokan talán még fel sem fogták mekkora áldásban  és ajándékban részesültek azon az estén.

S. (egy lelkes, "őrült" rajongójuk)

 

A résztvevőktől kaptuk