Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Egy sok évvel ezelőtti ima meghallgatást követő gyógyulásról és az azóta eltelt időről teszek tanúságot, és ezzel a tanúsággal is a hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni az Úrnak, hogy a kislányunk súlyos betegségből meggyógyult. A történet első részéről már korábban tettem tanúságot, de nemrég realizáltam, hogy a történet folytatása is összefügg a korábbi imában megfogalmazott kérésünkkel.
A történet első része, 1986 nyarán megszületett a harmadik gyerekünk egy kislány. Nagyon jó gyerek volt, áldott, békés, boldog csecsemő, szépen fejlődött, kicsattant az egészségtől.
December elején azonban végig sírt egy éjszakát, bármit is tettünk vele nem tudtuk megnyugtatni.
Másnap a gyermekorvosunk azonnal kórházba utalta. A kórházban nagyon súlyos mellhártyagyulladást állapítottak meg, a vérrendszerét megtámadó, bakteriális eredetű hemolízáló streptococus fertőzést kapott. Vérképe teljes vérmérgezési tünetet mutatott, a szervezete sokkos összeomlást kapott, teljesen besárgult, pár órán belül mindkét veséje leállt, a súlyos krízis miatt reggelre már az intenzív osztályon feküdt.
A gyermekorvosunk tájékozódott a kórházban és felhívott és elmondta, hogy nagyon kicsi az esély, hogy életben marad. Szó szerint ezt mondta: ne engedjem a feleségemet egyedül látogatni a kórházba, mert összeroppanhat, amikor bemegy a kórterembe, és már nem találja gyerekünket ott az ágyában, és a két nagyobb testvérnek szüksége van az édesanyjukra.
Közben nagyon elkezdtünk imádkozni kislányunk életéért, kértük a gyógyulását, de hozzátettük: Uram legyen meg a Te akaratod, és add, hogy akaratodat el tudjuk fogadni. Később mások is az imádkoztak kislányunkért.
A vese leállás miatt, a vérének kálium szintje folyamatosan nőtt, amit ha nem tudnak, lecsökkenteni az egy-két nap múlva a szívének leálláshoz vezet.
Sürgős művese kezelésre volt szüksége, de ennek a gyermekklinikának nem volt művese kezelő gépe, és az orvosok sem javasolták, hogy egy 6 hónapos gyereket művese gépre rakjanak, mert a kezelés érrendszeri károsodást okozhatott volna.
Új kísérleti gyógyítási eljárás mellett döntöttek: hasi dialízisest alkalmaztak. Magyarországon ez volt az első alkalmazása ennek az eljárásnak egy 6 hónapos csecsemőnél. Ez azt jelentette, hogy a hasfalába egy csövet operáltak be, majd a hashártyájára sószegény oldatot vezettek be, majd 2 óra múlva és az oldat telítődött, és ennek leszívásával pótolták a vese működést, innentől kezdve ez működtették folyamatosan.
A beavatkozás sikerült, az azonnali szívleállás veszélye elmúlt, de továbbra is csak egy nagyon válságos állapot maradt fenn. Ott feküdt kiterítve az ágyban, egyik karjába, az infúzió, a másik karjába egy kanul volt bekötve, hogy ne kelljen állandóan megszúrni, ha injekciót kap és még rengeteg cső és vezeték volt rákötve.
Nap, mint nap mentünk látogatni, de a helyzet semmit nem javult. Az orvosok időtávlata a következő 4-6 óra volt, és mikor felvázolták a várható eseményeket, semmi biztatót nem tudtak mondani. Még az első napokban megmutatták az intenzív osztály fényképalbumát. Ebben az albumban az intenzív osztály gyerek hőseinek fényképe volt, akik 1-2 napos súlyos krízis után gyógyultan távoztak.
Később a több megpróbáltatás során előfordult, hogy 190-200-as pulzust mértek nagyon alacsony vérnyomással együtt. Volt, hogy a hasa duplájára volt feldagadva, (hashártyagyulladást kapott) miközben ez a szerv jelentette az életlehetőséget a dialízis funkciójának biztosításával.
A napok teltek, a helyzet továbbra is válságos volt. Mi folytattuk az imádkozást és nagyon kértük az Urat, hogy kislányunk életben maradhasson.
A 10. krízis nap után az orvosok már messzebbre tekintettek és egy új lehetséges megoldásról beszéltek: hogyha nincs további romlás, és ez az állapota stabilizálódik, akkor majd otthon kell kialakítani egy steril szobát és kihúzni 2 évet a hasi dialízises eljárással, hogy elég nagy legyen majd egy késöbbi veseátültetésre. De ez idő alatt semmilyen fertőzést sem kaphat, mert az végzetes lehet.
Így hát csak imádkoztunk és vártunk.
Tizenhatodik krízis napon, pont december 24-én, karácsonykor, történt az első javulás Blanka állapotában, megindult a veseműködése. Nagy karácsonyi ajándék volt ez számunkra a gyógyulás első halvány reményét jelentette.
Ezt követően lassú javulás, és több megpróbáltatást követően, összesen 48 napos intenzív osztályos kezelés után, január végén vittük haza. Teljesen le volt gyengülve, hiszen több mint egy hónapig csak infúzióval a táplálták. Utána nagyon lassan kapott csak erőre, 2-3 hónapba telt, mire a fejét újra fel tudta emelni.
Gyermekorvosunk – aki már nyugdíjkorú volt – azt mondta, hogy ez volt a második eset életében, hogy egy ilyen súlyos betegségből látott gyereket meggyógyulni. Utólag elmondta, hogy egy százalékos túlélési esélyt becsült. (Az egy százalékos túlélési esély azt jelenti, hogy az előző pillanatban még életben volt.)
Az eseményekre több év távlatából, visszatekintve most is hisszük és valljuk, hogy kislányunk életét az ima meghallgatásnak köszönhetjük.
Imánkban életet kértünk az Úrtól és ezt rögtön kétszeresen megkaptuk, mert már szeptemberben megszületett a negyedik gyerekünk. Így, amikor az életet kértünk az imánkban rögtön kétszeresen kaptuk meg, kislányunk életben maradt, és egy újabb gyereket vártunk.
Dicsőség, köszönet és hála az Úrnak, aki megsegített nagy megpróbáltatásunkban.
Kislányom megismerve történetét az orvosi hivatást választotta. Családjában két fiú édesanyja lett.
Múltak az évek, de az Úr nem feletette el, hogy az életért imádkoztunk.
Ekkor egy 19 éves nagylányt hozott elénk az Úr. Egy igen érdekes sok véletlenel teli történet volt ez, már ha egyáltalán vannak véletlenek!
2003-ban először jártunk Déván a gyerekotthonban. Első ismerkedésünk egy szociáliscsalád nevelő házaspárjával való beszélgetéssel kezdődött. Pár perc múlva Noémi nevelő kihívott egy lányt, hogy szeretné bemutatni nekünk. Így a következő órában együtt beszélgettünk tovább. Ezt az első találkozást követő két év alatt öt újabb találkozás követte, hol Budapesten, hol Déván újra és újra találkoztunk vele. Ekkor már egy kicsit gondolkoztam azon, hogy valami célja lehet ennek a sok találkozásnak.
Így is történt az ötödik találkozáskor ez a lány mondta, hogy felvették az egyetemre, Kolozsváron pszichológia szakra került. Támogatókat keresett, hogy az idejét tanulásra fordíthassa, hogy ne kelljen az egyetem alatt dolgoznia.
Arra gondoltunk, ha a megkaptuk a lehetőséget, hogy a négy gyerekünket fel tudjuk nevelni, miért ne támogatnánk egy ötödiket is. (Rajtunk kívül volt még egy másik támogatója is.)
Kezdetben még nem is gondoltuk, hogy ezzel a döntéssel mennyi rendkívüli ajándékban is lesz részünk.
Így lettünk Csaba testvér egyik 19 éves dévai neveltjének fogadott keresztszülei. Az évek múlása során kiderült, hogy a keresztszülőség sok örömet adó kötelezettségekkel is jár.
A keresztszülői feladat ugyanis, a szülő hiánya (édesapja meghalt), vagy akadályoztatása esetén helyette helyt állni. A történet további része nem rólunk szólt, de a kapott ajándékot leírom azzal, hogy minden dicséret az Urat illeti.
– 3 évvel később Kolozsváron együtt ünnepeltük a pszichológia BA diploma megszerzését.
– Az igazi meglepetés a fogadott keresztlányunk esküvőjén ért minket.
Meghívtak Bristolba az esküvőre, és felkért, hogy vezessem fel őt a házasságkötésre, ahogy az apák a lányaikat szokták elkísérni a szertartásra. Az esküvői családi fényképen is mi álltunk mögötte a szülei helyett. Az ünnepi ebéd előtt a férj papája odajött hozzám, és felkért, hogy a feleség családja részéről mondjam el az ünnepi beszédet.
Hát ezt bizony még álmaimba sem gondoltam, mikor a véletlenek sorozatának kalandjai elkezdődtek.
– Ugyanígy együtt ünnepeltünk kislányanyainak keresztelőjén.
– És mivel ez a lány volt Csaba testvér neveltjei közül az egyik legtehetségesebb, és 2018 novemberében megint együtt voltunk a családi ünnepségén. Ekkor szorgalmának és tehetségének jutalmaként, a doktori képzés vizsgáit sikeresen befejezve Bristolban a pszichológia tudományok doktorává avatták.
Néha kifürkészhetetlenek és sok örömet hoztak az életért mondott imáik következményei.
Az éltért mondott imáink hatásait az elmúlt években is megtapasztaljuk. Bár ez már a gyerekeink közreműködésével történt, 12 év alatt 13 unokánk született, 9 fiú és 4 lány.
Most az unkáinkon keresztül részesültünk bőséges gyerekáldásban.
Azt hiszem az életünk során a gondviselő Isten elárasztott minket bőséges áldásával, szeretetével.
Budapest, 2022, november
Egy testvér