Szentmisével kezdtük az ünneplést. Már előtte fél órával lehetett gyónáshoz járulni és azt követően is alkalmunk volt rá Lackó István atya jóvoltából aki a Szentmisét is celebrálta.

Viszonylag kevesen voltunk, de így ahogy voltunk minden eddigieket meghaladó áldást kaptunk Istentől. A kisebb létszámnak volt egy meglepő következménye amire később kezdtünk rájönni, mégpedig az hogy bensőséges, szinte családias, meghitt békés légkör alakult ki.

A Szentlélek kenetét megtapasztaltuk mint máskor is, de mégis valahogy más volt az eddigiekhez képest. Nehéz szavakba foglalni. Mintha folyamatosan növekedett volna, az Úr jelenlétét ajándékozta nekünk, és ez a jelenlét szinte élővé vált. Nagyon nagy békét éltünk át a szolgálat során. De a szolgálat is változott az eddigiekhez képest. Talán kifejez valamit ebből az, ha azt mondom: velünk volt az Isten. Ez teljesen eltért az eddigiektől. Megrendítő tapasztalatunkat a végén talán az foglalta jól össze, mikor egymásra néztünk és csak annyit mondtunk elkezdődött! Ez az! Nem kell mást várnunk. Az Úr korábbi igéreteit, melyeket nagy vággyal a szívünkben vártunk - egy nagy változást, kegyelmi kiáradást, mely felülmúlja az eddigieket - megkezdődött. Ez volt az amit a nap során megtapasztaltunk, miközben Isten békéje körülölelt minket. Halleluja!

Ezt éreztük a csodálatos Szentségimádás alatt. Az ismeret szava gazdag áradásán keresztül, ezt követő érintések neszein át . A kicsorduló könnyek látványa, a zsebkendők használata, az arcok örömtől való ragyogása, a túlcsorduló érintéseknek el sem sorolható történésein keresztül. Igen, csodálatos napunk támadt! Dicsőség az Istennek!

Amit próbálok kifejezni az leginkább a közbenjárásban mutatkozott meg. Talán az jellemzi legjobban amit ki szeretnék fejezni, hogy a korábbiakhoz képest ez a közbenjárás más volt. Olyan kegyelmi gazdagságot, olyan nagy érintéséket, melyek korábban ritkábbak voltak. Most pár kivételtől eltekintve szinte mindenkivel megtörtént. És ez egy közös tapasztalat volt minden közbenjáró tesrvérnél. Halleluja.

Úgy érzem a leírtak alapján talán sikerült megértetnem valahogy, hogy milyen nagy reménységet adott az Isten a jövőt illetően azzal számunkra, hogy csak annyit tudnánk mondani róla: valami új kezdetnek vagyunk a tanúi!

Vágyódtam, hogy valamit jól tudjak visszaadni a nap történéseiből. Köszönöm Uram Jézus Krisztus, hogy segítségemre voltál. Köszönöm, hogy szívből jövő győzelmi jelentést írhattam! Dicsőség az Élő Istennek, dicsőség a Szentháromságos Egy Istennek! Amen!

A megírása óta csodálatos visszaigazolásokat, tanúságtételeket kaptunk, melyek ugyancsak megerősítették a leírtakat. Igenis tanúságot kell tennünk és hálát kell adnunk mindazokért amit körünkben végbevitt az Úr. Dicsőséget kell adnunk ilyen módon is az Úrnak! Amen.

Örömmel láttuk, hogy jóval többen vettek résszt mint egy évvel ezelőtt.

Isten áldása volt az egész napon. A Szentlélek kenetét tapasztaltuk meg a szolgálat minden szakaszában. Volt valami különleges megtapasztalás, de nem tudtam volna szavakba önteni, hogy mit is akarok kifejezni. Az Úr utólag adott rá világosságot, hogy az egységet szeretetben éltük meg, teljes nyitottság és elfogadása egymásnak a szeretetben. Voltak olyan történések, hogy nem néztünk egymásra, de mintha gondolatainkat a másik felismerve csak bólintott, hogy mondhatod az ismeret szavát. Ez átszőtte a napunkat. Nem vizsgálgattuk, csak megéltük Isten jelenlétében, és a Szentlélek örömében, és ez az öröm ráragadt a jelenlevőkre, pontosabban kiáradt rájuk is. Az egész napra mondhatjuk, hogy örömtől sugárzó arcok vettek körül bennünket. Hálát adunk érte Istennek!

Láttuk a jelenlevők megérintettségét újra és újra. Mintha ennek sodrásába helyezett volna a Szentlélek.

Rácsodálkoztunk utólag is a plébános atya ötletére, hogy a kihangosítást a templomon kívülre is megoldotta. Az utcán a járókelők hallgatván a dicsőítés emelkedett és szép énekeit a tanúságtétellel átszőtt tanítást, bejöttek a templomba aztán többen is ottragadtak. Ez is a Szentlélek ajándéka volt. Halleluja!

Az említett egység a Szentségimádásban is csodálatosan megtapasztalható volt. Az Úr az ismeretszavákon keresztül is gyógyította a belső sebeket. Sok érintés neszét hallhattuk a zsebkendők használatában és az örömkönnyeket sírók halk hangjaiban. Dicsőség az Istennek, magasztaljuk Őt!

Mint mindig a Szentmise a nap legszebb, legcsodálatosabbak eseménye. Isten ajándékozó szeretetének mérhetetlen kincse! A háromszor Szent Isten jelenléte. A titkok titka, az átváltoztatás szívet rengető szavai. Kimondhatatlan titkok. A Szentség jelenlétében, aztán a szentáldozás... ittt már elhal a szó. Az előzőek mind felkészítettek erre.

A nap befejezése a közbenjáró imával történik. Személyes megérintettség lehetősége. A Szentlélek kiáradását megtapasztalni újra és újra, sok sok testvérünknél örömteli pillanatok. A rendkívüli élmény az, hogy bár ez egyedi, csak neki szóló érintés, de oly bőven áradt, hogy az érintések sokaságát látva megrendültünk. Hatalmas az Úr! - szokta mondani egy pap testvérünk. Valóban hatalmasat tett velünk újra Egerben! Dicsőség, áldás és hódolat Néki! Köszönjük Urunk!

Előző nap szombaton a Tömő utcában tartottuk meg az irgalmasság ünnepét. Csodálatos nap volt, nagyon mágáldotta az Úr. Halleluja! Ahogy délután befejeztük a közbenjárást, az udvaron parkoló kocsiba beszálltunk és indultunk Pálházára.

Eddig a füzérradványi templomban tartottuk az összejövetelt, de már olyan sokan érkeztek ezekre a rendezvényekre, hogy nem fértek a templomba. Ezért választottuk helyszínül a jóval nagyobb pálházi római kat. templomot. Örömmel tapasztaltuk, hogy ez is megtelt.

Nagyon áldott napunk volt, különös kenetet kaptunk. Az Isteni Jelenlét betöltötte a templomot: Ez a Jelenlét tapasztalható volt az egész nap során. Külön meg kell említeni az egész napra vonatkozóan azt a csodálatos egységet, amit ajándékul kaptunk. Dicsőség az Istennek! A dicsőítés alatt láttam könnyáztatta arcokat. Valójában szavakban nem lehet visszaadni a sok kegyelmi érintést amit láttunk tapasztaltunk a program előre haladása közben. A dicsőítés és a Szentségimádás közben ismeret szavával is szolgáltunk. Egy ismeret szavára történt gyógyulásról tanúságtételt kaptunk, a KAPCSOLAT menüben olvashatjátok.  Halleluja!

A helyi közösségből korábban Éva testvérünk aki velünk szolgált gyakran a szóló énekével segítve a dicsőítést. Hivatást kapott és belépett a lengyelországi Szt. Fausztina által fémjelzett irgalmassági rendbe. Meghívásának eleget téve eljött az alkalomra. A dicsőítésbe és a tanításba is bekapcsolódott Hedvig nővér. Jelenléte és közreműködése emelte a nap ünnepélyességét és méginkább az Isteni Irgalmasságra irányította figyelmünket.

Az alkalom meghaladta kegyelmi kincseivel, az érintésekkel az eddigieket. A bőség zavara, hogy kevés a szó a nap történéseinek leírására. Gondolatban végigkísérve a nap programjait minden egyes részére elmondhatjuk az Isteni Jelenlétet mint jellemzőjét, a Szentlélek kenetét, ami szinte kézzelfogható, tapintható volt.

Sok ismerős testvérünk érkezett távoli helyekről, igy a Felvidékről is. Végül is zsúfolásig megtelt a templom.Különös jelentőségúnek tartjuk, hogy a meghívást elfogadta és így a Szentmisét Főtisztelendő dr. Ternyák Csaba egri érsek atya celebrálta sok-sok paptestvér jelenlétében. A Szentmiséről videófelvétel készült a youtube-on élérhető a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=Yy84YBkfPJU

A szentmisét közbenjáró ima követte. Eközben is sok csodálatos érintés tanúi lehettünk, Halleluja!

Köszönjük Urunk ezt a napot, és mindazt, amivel megajándékoztál e napon is bennünket, és megáldottad a szolgálatunkat. Hálát adunk mindezért és Áldjuk Urunk Jézus Krisztus Drága Szent Nevét! Amen!

At evangelizációt az egri Szent Bernáth ciszterci templomban tartottuk. Az alkalom számunkra Isten különleges ajándéka volt. Miért? Valahogy ha az eddig megtartott evangelizációkat tekintjük azt éltük meg, hogy ez a mai alkalom meghaladja az eddigieket, mert akkora áldást, kenetet éltünk meg  Rendkívüli érintések, Isten erős jelenlétében.

Úgy éltük meg, mintha egy erős sodrású patakba léptünk volna be, mely magával ragadott. Valahogy a Szentlélek kenete volt ez a folyó. Ez a dicsőítésre, tanításra, a Szentségimádásra és a közbenjáró imára egyaránt vonatkozott.

Több résztvevőre számítottunk, de Isten kárpótolt minket mert mint a tanítás bevezetőjében is írtam csodálatos ajándéka volt ez a nap Istennek. Halleluja!

A dicsőítés öröme, egysége magával ragadott mindnyájunkat. Megnyitotta a szíveket a tanítás befogadására. Így is volt. Tanítás közben láttam az érintéseket az arcokon, az Úr művelte ezt! Dicsőség Néki! Ez a tanítás végén az életátadó imában és a Szentlélek hívásakor tovább folytatódott. Könnyáztatta arcok. patakzó könnyek kísérték.

Szentséimádás alatt ismeret szavával szolgáltunk.

A személyes közbenjáró imában csodálatos volt látni az Úr munkálkodását. Bízunk benne, hogy hazatérvén sokaknak elmondták, tanúságot tettek ezekről az eseményekről.

Köszönjük a meghívást és a vendéglátó gondoskodásotokat! Hálát adunk értetek. Köszönjük az Úrnak ezt a napot és a sok-sok kegyelmét, dicsőség mindezekért az Istennek! !

Annyira szép és jellegzetes a templom (Római Katolikus) belső képe és elrendezése , hogy a mai napig is bensőmben látom lenyűgöző monumentális voltát. Hasonlít a Medjugorjei szabadtéri oltárhoz, itt is ugyanúgy legyező szerűen veszik körbe a padoszlopok az oltárt. Az volt csodálatos, hogy sokan jöttek el az evangelizációra ezért a templom monumentális voltától függetlenül teltnek éreztük az Úr házát. A helybelieken kívül sokan érkeztek Felvidék különböző helyeiről, még nagyon távolról is gépkocsikkal.

Az Úr áldása kísérte a napunkat. Megtapasztaltuk a Szentlélek kenetét a szolgálatunkon, Halleluja!

A dicsőítés magával ragadta a jelenlevőket, megéltük az egység ajándékát. Jó volt együtt dicsérni az Urat. Láttuk ennek örömét a jelenlevőkön. A tanítás tanúságtételnél is láttam a jelenlevők érintettségét. Az Úr felemelte a szíveket. Ebben is megéltük az isteni jelenlétet, és ez a jelenlét megmaradt az egész nap folyamán. Dicsőség az Istennek!

A szünetet Szentségimádás követte. Ismeret szavával szolgáltunk.

Déváról érkezett Bernardin atya tartotta a Szentmisét. Ez mindig a nap csúcspontja.

Ezt követte a közbenjáró imádság. Nagyon sok ember személyes megérintettségét tapasztaltuk meg mindnyájan. Szívet melengető érintések, élmények sokaknál. Mérhetetlen az Isten gazdagsága ajándékozó szeretében kinek kinek egyéniségére illően.

Egy fiatalasszony aki kocsival érkezett nagy távolságról kérdezte, hogy hozzánk mikor jöttök? Látszott rajta a nap történéseinek öröme, a személyes megérintettség. Válaszoltam mint mindig ilyenkor, hogy örömmel megyünk, ha meghívtok a plébános atyákon keresztül.

Nem hagyhatjuk ki Nagy János esperes plébános atya rendkívüli figyelmességét és gondoskodó szeretetét, vendéglátását irántunk.

Paláston lettünk elszállásolva ahol személyes látogatásának is örvendezhettünk. Másnap részt vettünk Szentmisén és igy indultunk hazafelé hálát adván Istennek a sok-sok kegyelméért! Dícsérjük Őt mindnyájan! Halleluja!

Iimmár másodszor voltunk Fehérgyarmaton. Előzőleg 2014 november végefelé voltunk először. Akkor kevesen voltak. Most valamivel többen érkeztek, vidékről jóval többen jöttek mint helybeliek,

Mindig megtapasztaltuk, hogy az Úr kegyelme független volt a létszámtól. Most is így volt, Bár a dicsőítés után érkezett a billentyűs testvérünk, de az Úr megáldott bennünket már kezdettől a jelenlétével. A dicsőítés az egyetlen gitárral is kenettel működött, az Úr felemelte a szívünket, a dicsőítés örömével ajándékozott meg bennünket, Hallelúja.

A dicsőítés alatt megkaptuk az egység ajándékát. Ez annyira átjárt minket, hogy ne tudom megállni, hogy egy pillanetra időben előre ne ugorjak, hogy a Szentmisén a Halleluját olyan tüzesen egy szívvel lélekkel énekeltük, hogy jó volt részesének lenni, még utólag örvendezek a hallatán. (Lásd a tanításnál az evangélium előtt!)

Tanítás alatt újra megtapasztaltam a Szentlélek vezetését. Szentségimádáson megtapasztaltuk az ismeret szaván keresztül, hogy az Úr belső sebeket gyógyított. Dicsőség és hála az Úrnak.

A Szentmisére sokan jöttek még helybeliek. A Szentmisén is érezni lehetett az előzőekben történtek felemelték a szívünket. Jó volt együtt lenni, együtt ünnepelni a Szentmisén.

Az Úr közbenjárásban sokakat megérintett, Halleluja!

Kegyelmekben gazdag, áldott napunk volt. Az eddig tapasztaltakat mintha meghaladta volna ez a nap. Nagy kenetét éreztük a Szentlélek Úristennek egész nap. Az Isten jelenlétében szolgáltunk, magasztaljuk Őt! Dicsőség az Istennek.

Amit különös megtapasztalásként emelnék ki az az, hogy nagyon sok személyes megérintettséget láttunk a jelenlevőkön. Ez a nap minden szakaszában érzékelhető volt. a dicsőítés közben, tanítéskor és a szentségimádáson egyaránt.

Az Úr különösen gazdagon ájándékozott az ismeret szaván keresztűl is. Ez a Szentségimádás alatt megrendítő szépségében bontakozott ki. Nagyon meghitté, személyessé tette az adorációt. Az Úr, aki szívünkre beszélt, nagyon áldottá, személyes találkozássá formálta mindnyájunknak. Keresem a szavakat, hogy próbáljam visszaadni amit nem lehet. Nagy egységet éltünk meg, az Úr kötötte egybe a szíveket. Halleluja! A dicsőítésvezető is oly módon átélte az Úr ajándékozó szeretetét, hogy egyszercsak letéve a gitárt kitárt kezekkel borult a Szentségben jelenlevő Úr elé és leborúlva hódolt előtte. Megejtő könnyeket csalogató érintések. Erről szólt az egész nap. Nem tudom megállni, hogy már itt le ne írjam, hogy a legvégén az Üres templomban egyszercsak odaállt elénk valaki, hogy ő is szeretne imát kérni. Csak egyetlen mondatot mondtunk neki, de úgy telibe találta, hogy meglett férfi létére tenyerébe temette az arcát és katartikus zokogásban tört ki, mint egy gyermek. Rácsodálkoztam és ekkor elért az Úr valami olyan kegyelme, hogy csak arra volt időm, hogy kettőt lépjek az üres oltár felé fordulva, hogy ne lássanak, de már patakzottak a könnyeim szemlélve az irgalmát, hogy mit cselekedett mikor már befejezettnek gondoltuk az alkalmat. csak sirtam és sírtam, nem akartak csitulni könnyeim. A hála, a köszönet és a megrendültség egyszerre volt jelen a szívemben. Mint mondtam a napot hasonló személyes megrendültség kisérte végig sokaknál, halleluja!

Aki az eke szarvára tette a kezét ne tekintsen vissza, de Isten dicsőségére mondanám, hogy itt a hegyközben sok sok korábban megérintett ember olyan nyitott szívvel érkezik az alkalmakra, hogy a Szentlélek túláradó módon ajándékozza magát és érinti meg ezeket a nyitott szívú testvéreinket. Nagy egység és öröm a következménye Isten túláradó ajándékainak. Jó ezeket látni, hogy jó földbe hullik a mag! Halleluja!

Hála köszönet az Úrnak ezért csodálatos napért. Magasztaljuk az örökkön örökké Élőt, a Mindenhatót! Halleluja!

Zsúfolásig megtelt a füzérradvanyi templom, nem fértek be az emberek a kinyitott templomajtón keresztül láttuk, hogy kívül is sokan álltak. Tíz paptestvér gyóntatott, nagyon sokan éltek a gyónási lehetőséggel. Aki akart mindenki meg tudott gyónni még a szentmise előtt.  Hét paptestvér vett részt a szentmisén.

A korábbi lelkigyakorlatok  és evangelizációk amikről már beszámoltunk mind-mind nagyon áldottak voltak! A jelen beszámoló nehézsége, hogy ez az alkalom felülmúlta az eddigieket, hogy milyen mértékben ehhez kell megtalálnom a megfelelő szavakat.

Az egész alkalom során Isten egy erős jelenléte töltötte be a templomot ez túlhaladta a korábban megtapasztaltakat. Következményeként, vagy helyesebb lenne a kegyelem szó használata? Nem tudom az Úr tudja! De megtapasztaltunk az egész nap során egy nagyon nagy egységet, békét örömöt, egyben a Szentlélek kenetét a szolgálatok mindegyikén papoknál, laikusoknál egyaránt. Mindnyájan egyek voltunk a szeretertben, mintha a menyország előízét éreznénk különösen is a hét pap által celebrált Szentmisén. 

Ez a megtapasztalt egség nem a mi erőlködésünk, mégcsak nem is a könyörgésünk gyümölcse volt, hanem valami újszerű, Istentől ránkárasztott kegyelmi ajándék amibe belemerített minket, benne mozogtunk mint hal a vízben. A Szentlélek kenetében megélve csodálatos történések sorát tapasztaltuk. Átéltük mintegy az események sodrására rácsodálkozva, amit pillanatnyilag nem is értettünk meg igazán, csak utólag csodálkoztunk rá mit kaptunk ajándékba. Nos ez az amiről azt mondtam keresem a szavakat mit és hogyan tudok kifejezni! De visszaadni nem tudom, talán sejtéseken keresztül.

Mintha átléptünk volna egy határvonalat a szolgálatban amit akkor kezdtünk igazán felfogni amikor a közbenjáró imát megkezdtük és a Szentlélek különös kiáradásának tanúi lehettünk. Akik ott voltak, értik, tudják miről beszélek, hiszen értük kaptuk. Dicsőség az istennek! Hálát adunk Istennek az egész napért, köszönjük Urunk!

A közbenjárás befejeztével bementünk egy szobába és elkezdtünk spontán módon dicsőíteni, hálátadni Istennek mindezért. Úgy éreztük ezt azonnal meg kell tennünk halasztást nem tűrve dicsőítettük az Istent. Halleluja! Csodálatos volt, dicsőség az Istennek!

Még most is rácsodálkozom a történtekre, nagyon nagy kegyelmek kiáradásának lehettünk tanúi. Halleluja!

Már előző nap délutánján megérkeztünk. Úgy döntöttünk a szolgáló és szervező testvérekkel együtt, hogy este tartunk egy dicsőítést, közös imát a templomban a másnapi összejövetelért. Megbeszéltük, hogy a végén egymásért is végzünk közbenjáró imát, hogy szívünk ebben is felemelkedjen az Úrhoz. Az egység ájándékát is kértük. Az Úr meghallgatta könyörgésünket. Csodálatos, reményeinket felülmúló válaszokat kaptunk. Ha ezt mind leírnánk, nem maradna hely és idő a másnapi események méltatására! Halleluja!

Búzdítással kezdtük a dicsőítést, hogy az egy szivvel egy lélekkel való dicsőítéssel trónt készítsünk az Úrnak. Az egész napra és így a dicsőítésre is jellemző volt az egység ajándéka! Ajándékul kaptuk! Hálát adunk érte! A szív mélyéből feltörő dicsőítésre rácsodálkoztunk. Nagy kenettel szolgáltak a zenészek, akik magukkal ragadták a jelenlevőket a szívből jövő dicsőítésbe. Apróságnak tűnik, de a dícsőítés dinamikájára egy példa, hogy a gitár húrjai sorra pattantak el az igénybevétel alatt. Egymás után vált szükségessé a cseréjük. Sok ismeret szavát kaptunk dicsőítés közben is.

Voltak olyan kegyelmi vonatkozásai a napnak, amit csak később értettünk meg. Például amikor előre megtámogatta a tanítást vagy valamilyen más történését a napnak az Úr. Ennek a szépsége megejtő volt. Olyasmi mint amikor egy gyermek építőkockával épít és az anyja odalép és azt adja a gyermek kezébe amit éppen szeretne beépíteni. Ezzel alig mondtam el valamit, mert az események sodrába kerülve ezek körülvettek. A dicsőítés sajátos egyedi volta, mint a sorban kinyíló virágok füzére. Ismeretek a következő pillanat történéséről, ami aztán a szemed láttára beteljesedik. Itt meg is állnék, mert kibeszélhetetlenek. De ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy különleges, csodálatos napban volt részünk, melyet Isten kegyelmével felkarolt és körülvett. Dicsőség, hála és köszönet mindezért.

Természetes velejárója az említetteknek, hogy ez szinte láthatóvá válik a jelenlevők érintettségében, az arcokon, a megjelenő ragyogó, könnyes arcok jelzik szívet melengetően, hogy valóban köztünk van az Isten! Az érintések sokfélesége az egész nap folyamán. Halleluja!

Számos csodálatos visszaigazolást, tanúságtételt kaptunk az érintésekről, gyógyulásról. Dicsőség az Istennek! Ezek egyben megerősítést is adnak, hogy tennünk kell a meghívó Isten akarata szerint. Halleluja! Magasztaljuk az Istent és hálát adunk neki mindenért, az egész rendezvényért, annak mindkét napjáért! Amen! 

Valahogy azt gondoltuk annyira csodálatos volt a Tömőben az augusztusi búcsú napja, hogy örültunk volna egy hasonló, áldott alkalomnak. De nem úgy az irgalmas Istenünk! Oly csodálatosan felülmúlta ez az evangelizáció, hogy nehéz szavakba foglalni, de kell hogy ily módon is megdicsőítsük Istenünket.

A Szentlélek nagy kenetét tapasztaltuk az egésznapi szolgálat során. Sok paptestvér gyóntatott, miközben maguk is megérintődtek. Tanúságot tettek róla. Sok ismeret szavát kaptunk és mondtunk be dicsőítés közben is.

Csodálatos dicsőítést éltünk át, egy szívvel lélekkel dicsértük az Urat nagy jelenlétet tapasztaltunk meg közben.

A tanítás, tanúságtétel alatt látva a könnyes szemeket, arcokat elérkezettnek láttam az időt az életátadásra. A felszólításra mindeki felállt és mondta az életátadó imát. Érezni lehetett, hogy betölt minket a Szentlélek. Amikor az ének megkezdődött: "Uram neked adom szívem..." szem nem maradt szárazon. Patakzó könnyek között és könnyáztatta megérintett arcok között haladtunk hátra kérve a Szentlélek kiáradását. Megrendültünk a látványon, hogy mily módon áradt ki a Lélek! Az emberek a székek és a padok között spontán elnyugodtak a Szentlélek csodálatos erejű kiáradására. Halleluja! Még most is ahogy leírom megérint a látványra emlékezve a történtek csodálatos volta. Nehéz kifejezni azt, hogy mindenki személyes módon lett megérintve a Szentlélek erejének sodrásába kerülve. Mintha szívünkbe írták volna mit jelent az ige: (2 Kor 10,4)"...harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejűek és erődítmények lebontására képesek." Dicsőség az Istennek, mert valóban Isten nem a félénkség lelkét adta! (2 Tim 1,7)

A Szentségimádás alatt is rácsodálkozhattunk az ajándékozó Isten gazdagságára. Az érintések megtapasztalása a jelenlevőkön, az Úr jelenléte közöttünk mint megannyi felejthetetlen élmény a nap során.

A közbenjárásnál mindazokat felkértük a szolgálatra a jelenlevők közül, akiknek karizmáit már megismerhettük korábban. Nagy egységet és kenetet adott ehhez az Úr, Halleluja. Minden közbenjáró csoportnál láttuk az Úr kegyelmét a Szentlélekben való elnyugvások megjelenésében. Nagy-nagy érintések szemtanúi lehettünk. Csodálatos napunk volt, dicsőség az Istennek!