Még most is rácsodálkozom a történtekre, nagyon nagy kegyelmek kiáradásának lehettünk tanúi. Halleluja!

Már előző nap délutánján megérkeztünk. Úgy döntöttünk a szolgáló és szervező testvérekkel együtt, hogy este tartunk egy dicsőítést, közös imát a templomban a másnapi összejövetelért. Megbeszéltük, hogy a végén egymásért is végzünk közbenjáró imát, hogy szívünk ebben is felemelkedjen az Úrhoz. Az egység ájándékát is kértük. Az Úr meghallgatta könyörgésünket. Csodálatos, reményeinket felülmúló válaszokat kaptunk. Ha ezt mind leírnánk, nem maradna hely és idő a másnapi események méltatására! Halleluja!

Búzdítással kezdtük a dicsőítést, hogy az egy szivvel egy lélekkel való dicsőítéssel trónt készítsünk az Úrnak. Az egész napra és így a dicsőítésre is jellemző volt az egység ajándéka! Ajándékul kaptuk! Hálát adunk érte! A szív mélyéből feltörő dicsőítésre rácsodálkoztunk. Nagy kenettel szolgáltak a zenészek, akik magukkal ragadták a jelenlevőket a szívből jövő dicsőítésbe. Apróságnak tűnik, de a dícsőítés dinamikájára egy példa, hogy a gitár húrjai sorra pattantak el az igénybevétel alatt. Egymás után vált szükségessé a cseréjük. Sok ismeret szavát kaptunk dicsőítés közben is.

Voltak olyan kegyelmi vonatkozásai a napnak, amit csak később értettünk meg. Például amikor előre megtámogatta a tanítást vagy valamilyen más történését a napnak az Úr. Ennek a szépsége megejtő volt. Olyasmi mint amikor egy gyermek építőkockával épít és az anyja odalép és azt adja a gyermek kezébe amit éppen szeretne beépíteni. Ezzel alig mondtam el valamit, mert az események sodrába kerülve ezek körülvettek. A dicsőítés sajátos egyedi volta, mint a sorban kinyíló virágok füzére. Ismeretek a következő pillanat történéséről, ami aztán a szemed láttára beteljesedik. Itt meg is állnék, mert kibeszélhetetlenek. De ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy különleges, csodálatos napban volt részünk, melyet Isten kegyelmével felkarolt és körülvett. Dicsőség, hála és köszönet mindezért.

Természetes velejárója az említetteknek, hogy ez szinte láthatóvá válik a jelenlevők érintettségében, az arcokon, a megjelenő ragyogó, könnyes arcok jelzik szívet melengetően, hogy valóban köztünk van az Isten! Az érintések sokfélesége az egész nap folyamán. Halleluja!

Számos csodálatos visszaigazolást, tanúságtételt kaptunk az érintésekről, gyógyulásról. Dicsőség az Istennek! Ezek egyben megerősítést is adnak, hogy tennünk kell a meghívó Isten akarata szerint. Halleluja! Magasztaljuk az Istent és hálát adunk neki mindenért, az egész rendezvényért, annak mindkét napjáért! Amen! 

Valahogy azt gondoltuk annyira csodálatos volt a Tömőben az augusztusi búcsú napja, hogy örültunk volna egy hasonló, áldott alkalomnak. De nem úgy az irgalmas Istenünk! Oly csodálatosan felülmúlta ez az evangelizáció, hogy nehéz szavakba foglalni, de kell hogy ily módon is megdicsőítsük Istenünket.

A Szentlélek nagy kenetét tapasztaltuk az egésznapi szolgálat során. Sok paptestvér gyóntatott, miközben maguk is megérintődtek. Tanúságot tettek róla. Sok ismeret szavát kaptunk és mondtunk be dicsőítés közben is.

Csodálatos dicsőítést éltünk át, egy szívvel lélekkel dicsértük az Urat nagy jelenlétet tapasztaltunk meg közben.

A tanítás, tanúságtétel alatt látva a könnyes szemeket, arcokat elérkezettnek láttam az időt az életátadásra. A felszólításra mindeki felállt és mondta az életátadó imát. Érezni lehetett, hogy betölt minket a Szentlélek. Amikor az ének megkezdődött: "Uram neked adom szívem..." szem nem maradt szárazon. Patakzó könnyek között és könnyáztatta megérintett arcok között haladtunk hátra kérve a Szentlélek kiáradását. Megrendültünk a látványon, hogy mily módon áradt ki a Lélek! Az emberek a székek és a padok között spontán elnyugodtak a Szentlélek csodálatos erejű kiáradására. Halleluja! Még most is ahogy leírom megérint a látványra emlékezve a történtek csodálatos volta. Nehéz kifejezni azt, hogy mindenki személyes módon lett megérintve a Szentlélek erejének sodrásába kerülve. Mintha szívünkbe írták volna mit jelent az ige: (2 Kor 10,4)"...harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejűek és erődítmények lebontására képesek." Dicsőség az Istennek, mert valóban Isten nem a félénkség lelkét adta! (2 Tim 1,7)

A Szentségimádás alatt is rácsodálkozhattunk az ajándékozó Isten gazdagságára. Az érintések megtapasztalása a jelenlevőkön, az Úr jelenléte közöttünk mint megannyi felejthetetlen élmény a nap során.

A közbenjárásnál mindazokat felkértük a szolgálatra a jelenlevők közül, akiknek karizmáit már megismerhettük korábban. Nagy egységet és kenetet adott ehhez az Úr, Halleluja. Minden közbenjáró csoportnál láttuk az Úr kegyelmét a Szentlélekben való elnyugvások megjelenésében. Nagy-nagy érintések szemtanúi lehettünk. Csodálatos napunk volt, dicsőség az Istennek!

Valami szépet, valami csodálatosat szeretnénk megosztani veletek erről a napról az Isten szeretetének csodáit közöttünk amivel körülvett minket ezen a szép ünnepnapon, ami egyben az éves búcsúnapja a kápolnánknak, a Tömőnek.

Hol is kezdjem? Talán furcsa lesz, de engedjétek meg hogy az alkalom után másnap érkezett sms szövegét osszam meg veletek, ami erről a napról szólt:

"Kedves István! Nem lehet elhallgatni, csendben lenni, hanem el kell mondani sokaknak, hogy tegnap az Örökhazában voltunk! Kevés a szó, csak a szív tudja megadni a választ, amit az ember megélt! Öröm, nyugalom, béke, amit az ember nem tud adni. Dadogva csak azt akartam mondani, hogy dicsőség az Úrnak, hála a Drága Szűzanyánknak és köszönet nektek! Az Úr áldása van a szolgálatotokon!"

A búcsús Szentmisével kezdtünk. Már az elején láttam többen könnyeikkel kűzdenek, éreztem, vagy tudtam, hogy ez a nap más lesz az eddigiekhez képest. Ezért nem tanítással folytattuk hanem a Szentmise után Szentségimádással. Nehéz elmondani ami történt, mert különös módon áradt a kegyelem, ilyen módon még soha nem mondtam ismeret szavát. 4.5 perces folyamokban érkezett. Katartikus hatása volt mindenkire. valaki látta és elmondta, hogy mindegyik után 4-5 ember felállt és elment gyónni miközben az arcukon valami különöset látott. Mint amikor Isten tükröt tart valaki elé és meglátja benne bűneit és arcára íródik: bűnös ember vagyok. Mekkora kegyelem! Hamarosan csoportosulás volt a gyóntató helyiség környékén. Az Úr jelenléte ettől kezdve egész nap szinte tapintható volt. Meg sem tudom közelíteni szavakkal a megtörténteket. mintha csak dadogni tudnék.

Sokakat gyógyított az Úr a belső sebekből. Valami olyasmi történt hogy mintha egy erős sodrás közepén lennénk a Szentlélek kiáradása révén. Csak felső fokban tudunk beszélni a történtekről. A közbenjárásról sok csodálatos élményt tudtunk egymás között megosztani. Valakinek eközben indult el a prófétálás ajándéka. Voltak akiknek az abortusz okozta sebét gyógyította az Úr. Bár apróságnak tűnhet, de nem így annak akivel történt, hogy a közbenjárás azzal fejeződött be, hogy az Úr azt kérte, hogy egy igét mondjak el neki a Bibliából. Mikor megtettem a testvér azt mondta ezt húztam ki bejövetelkor is a dobozkából. Sok más szép történésről tudunk, de annyira személyesek, hogy nem illendő közreadni, ha csak ő maga el nem mondja tanúságtétel formájában. Egészen a befejezésig egyformán éreztük még az utolsóknál is a Szentlélek kenetét. Halleluja!

Egy tanúságtételt olvashatunk erről a napról a KAPCSOLATOK menüben. Dicsőség az Istennek.

Kevesen jöttek el az evangelizációra mintegy 30-an voltunk. Nem zavart bennünket a kisebb létszám, tájékoztatásul irtam le. Tudom az Úrnak fontos volt és nekünk is. Már dicsőítés közben láttuk könnyes szemeket, megérintett testvéreket. Hála az Úrnak.

A tanítás tanúságtétel közben is cselekedett az Úr, mert a jelenlevők közül itt is, ott is elsírták magukat, mikor az Úr a tanításon keresztül érintgette őket. Halleluja! Sőt a szolgálócsoport tagját is láttam a könnyeivel küszködni. Dicsőség az Istennek!

A Szentségimádás alatt is láttunk katartikus érintést az ismeret szaván keresztül, de a zsebkendők gyakori használata is jelezte ezt. Köszönjük Urunk!

Csodálatos Szentmisében volt részünk, a templom megtelt a hívekkel. A Szentmisét követően közbenjáró imával szolgáltunk a lelkinapon résztvevők számára. Nagy érintések tanúi lehettünk ekkor is. Dicsőség az Istennek!

Bensőséges, áldott napunk volt. Isten ajándékozó szeretete, áldása végigkísérte a napot, örvendeztünk ennek látásában. Hálát adunk mindezért. Örömmel, békével és derűvel tértünk haza, mert fáradozásunk, nem volt hiábavaló. Halleluja!

Szentmisével kezdtük az alkalmat 10 órakor. Olyan zsúfoltságig megtelt a kápolna, hogy alig győztük a félre pakolt kisszékeket is széthordani, hogy mindenki valahogy helyet tudjon foglalni. Már ekkor éreztük, hogy nem egy lesz a megszokott alkalmak közül. Valóban.

Olyan csodálatos Pünkösdünk volt, ami teljesen fölülmúlta az eddigieket. Már a tanítást is rövidre fogtam és inkább búzdításnak szántam mint tanításnak. A Szentségimádást nem akartuk kihagyni nagyon áldott volt. Már akkor megéreztük a kegyelemi érintéseken keresztül, hogy csodálatos napunk lesz, azaz már van.

Ezt követte a Lélekhívásos dicsőítés. És kiáradt a Lélek. Itt is ott is sirva fakadtak a testvérek olyan érintések voltak. Kb. félóra múlva három csoportban kezdtük el a közbenjáró imát, a személyre lebontott Lélekhívást, az egyénenként való Lélekáradást. Ekkor megtapasztaltuk, éreztük, hogy elképzeléseinket teljesen meghaladó módon történik.

Oly erővel áradt ki a Szentlélek, hogy mindhárom csoportban egymás után nagyon sokan elnyugodtak, miközben belső sebek gyógyulásának, és szabadulásoknak is tanúi voltunk. A felsoroltak nem egyedi esetként jelentkeztek, hanem folytatólagosan végighúzódott a hat órán át tartó közbenjáró imaszolgálaton mindenkinél más és más módon, személyre szabottan. Annyira felemelő történések voltak, hogy akik látták azok is könnyeikkel küzdöttek ezek láttán.

Valami újszerű, valami felemelő történések, mintha átléptünk volna egy határt az eddigiekhez képes. Csodálatos volt ez a szemünkben. Meghatódva éltük át, hogy velünk van az Isten. Halleluja.

Dr. Roska Péter atya a misét követően egész nap gyóntatott, amiben mindig rácsodálkozunk Isten gondviselésére és az ő szolgáló szeretetére. Sok-sok kegyelem árad ránk szolgálata révén. Hálát adunk érte Istennek, magasztaljuk az Urat!

Örömmel vettük észre, hogy a Szentléleknek a kiáradása, a kenet amit megtapasztaltunk végigkisérte az egész napot, nem fogyatkozott semit sem. Ugyanolyan intenzitással történt ez a kiáradás az utolsó emberig. Halleluja! Türelemmel kellett kivárni, míg mindenki sorra került. De mint az elején megigértük, mindenki sorrakerült. Voltak akik csak a közbenjárásra érkeztek. Elmondtuk, hogy a közbenjárás csak azoknak szól, akik az alkalmon részt vettek.

Köszönjük Urunk ezt a csodálatos napot! Köszönjük a Lélekáradás ajándékát, melyben részesülhettünk! Hálát adunk mindenért, Amen!

Kezdéskor mintegy 30-40-en voltunk. Annyira áldott volt a decemberben itt tartott lelkinap, hogy azért vagyok gondban, hogyan fogom leírni, kifejezni azt , hogy a mostani alkalom mennyivel meghaladta az előzőt, mennyire nagyobb kenettel történt minden. Isten kegyelmére hagyatkozva próbálom kifejezni szavakkal az elmondhatatlant, annak szépségét visszaadni, hogy a történések sodrába bekerülve mit éltünk meg, mit tapasztaltunk meg Isten mérhetetlen jóságából, irgalmából. Annyira felemelő, kegyelmekben gazdag napunk volt, hogy este az események hatására elhatározás született, hogy ezt folytatni kell. A nyári szünet után szeptemberre ezért újabb alkalmat, evangelizációt terveztünk.

A nap történéseit azzal kezdeném, hogy az egész alkalomra nagyon nagy egységséget kaptunk és éltünk meg. Sőt szinte egész nap erős isteni jelenlétben szolgáltunk. Éreztük, tapasztaltuk, hogy velünk van az Isten. Félelmetes leírni, de nem hagyhatom ki, hogy ebben mintha Márk evangéliumának utolsó mondata teljesülne be: "Az Úr együttműködött velük...".

Nézzük sorjában a történéseket, ahogy a Lélek elém hozza. Mikor elkezdtük az alkalmat, Bernardin atya megáldott bennünket hangos szóval: "Papi kézföltételem által..." és megáldott bennünket. Miközben az áldás szavait mondta annyira betöltött eközben a Szentlélek, hogy majdnem elnyugodtam.

Dicsőítéssel kezdtünk. A zenei szolgálat nagyon áldott volt, egység és kenet volt a jellemzője Isten ajándékozó szeretetéből fakadóan. Már sokszor szolgáltunk együtt, de újra és újra rácsodálkozunk és így volt most is, ahogy a Szentlélek kiáradt ránk dicsőítés közben.

Külön kell szólnunk a Szentségimádás alatt elhangzott énekekről. Szívet melengető, érintgető voltáról. Olyan volt, mintha az Úr  gyógyító kenetét közvetítené az elhangzott ismeret szavával együtt. Meggyőződésünk, hogy sokak belső sebei gyógyultak. Ezekről utólag valóban visszajelzéseket kaptunk. Dicsőség az Istennek!

A Szentségimádás csodálatos volt. A Jelenlét érzése még erősebb volt, nagy érintéseket tapasztaltunk. Felemelő volt az imádásban az Úr elé járulni. Nagy egységet tapasztaltunk meg az énekek, az ismeret szavának egymásra épülésében. A délutáni félórás Szentségimádás ezt újra felelevenítette, megrendítő volt, hogy ezt a félórát is milyen kegyelmekkel áldotta meg az Úr. Szinte kibeszélhetetlen, amit a szívünkben átéltünk a Szentségimádások alatt. Valami olyan áldás, mely a bensőnkig hatól, nem tudjuk magyarázni, csak átélni lehetett. Emléke most is felemel ha visszagondolok rá. Halleluja! Nem tudom megmagyarázni, de nagyon jó döntés volt a délutáni félórás adoráció. Valami nagyon erős jelenlét, valami amit befogadok, ami egy olyan szeretet találkozás, olyan bensőséges együttlét, amelyben öröm volt szolgálni. Ajándék volt, melynek bensőséges voltát nem lehet ecsetelni, kevés rá a szó. Isten irgalmának kiáradása.

A közbenjárás az előző alkalomhoz képest sokkal nagyobb létszámot vonzott. Nagy érintéseket láthattunk. Híre mehetett, mert azt tapasztaltuk, hogy nem csökken a várakozók létszáma, hanem növekedik. Sokan csak a közbenjárásra jöttek el. A részt nem vett gyermekek áradata is elindult. A lelkinapban nem, de az imában részesedni akartak. Végül határt kellett szabni, mert fizikailag nem birtuk volna az egyre növekedők számát imában részesíteni. A könnyes szemek látványa jelezte a megérintettséget, a Szentlélek munkálkodását a szívekben. Halleluja!

Csodálatos napunk, volt a Szentlélek kenetét sokféle módon megtapasztaltuk. Hálát adunk Istenünk, hogy ezeknek részesei lehettünk.

35-40-en voltak kezdéskor, később még jöttek páran. Nem csak a hívek között, hanem a nevelőotthonban is meg lett hirdetve. Igy a nevelőotthonból is jöttek nevelőtanárok és gyermekek is.

Az utóbbi négy hétvégén három evangelizáció volt. Mindegyik áldott voltára rácsodálkozhattunk. Mégis mintha valamilyen ivet tapasztalhattunk volna meg. Az összeszokottság, az együtt munkálkodás az egymásra figyelés, és az Úr szeretete a szívünkben eddigiekhez képest valami többletet adott. Itt Déván olyan szívet melengető és megrendítő evangéliumi jeleket kaptunk, ami eszembe juttatja Márk evangéliumának utolsó soraiból: "Az Úr együttműködött velük..." Meghatottan, nagy hálával a szívünkben gondolunk vissza a történtekre.

Az egész nap során nagy jelenlétet és egységet éltünk meg. A szó és a hely kevés ahhoz, hogy ezt a napot a történéseivel leírjuk, csak egy-egy történést tudunk kiragadni.

A délutáni tanítás végén volt az életátadó imádság. Ez a tapasztalataink alapján nagy érintésekkel szokott járni. Az átadó imádság után mindig megtapasztaljuk a Szentlélek kiáradását. Itt is igy volt. Az önátadó ima végén, mint utólag megtudtam egy férfinél spontán katartikus szabadulás kezdődött, ami a későbbi imádság alatt folytatódott. Az Úr erős jeleket adott, nagy érintésekkel a közbenjáró imádság során is.

Csodálatos tapasztalat volt az egész nap folyamán, hogy az Úr gyengéd szeretettel gyógyította a belső sebeket. Gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Ide illenek Ozeás próféta szavai: "olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt".

Az Úr megnyitotta a gyermekek szívét is. Nem is igazán értették mi történik velük, ezért gyermeki egyszerűséggel kérdeztek, az ismeret szaváról, a próféciákról.
Egyikük egy kb. 13-15 éves lány, végig sírta a dicsőítést, azt mondta, hogy úgy érezte, mintha az apukája szólna hozzá a mikrofonból, amikor az ismeret szava róla szólt. Nagyon hiányzik neki az édesapja, aki már meghalt.
A másikuk jóval fiatalabb, csak kérdezett és kérdezett Jézusról, a szentekről, Máriáról, a mennyországról, mindenről csak ott ülhessen mellettünk és rá figyeljünk.
Elmesélte, hogy ő a kolostorban él, elhagyták a szülei. Ő mindig Jézus segítségét kéri és a mennyországba akar kerülni.
A végén újra beszélni akartak a próféciákról, mert ők bizony elfelejtették, de örömkönnyeket sírtak az érintettségtől a padban a közbejáró ima után.
Amikor kifelé mentünk a templomból a végén, ott álltak a bejáratnál, mint valami kis madárkák, akik maguk sem tudják mit szeretnének, de annak a szépnek és jónak újra részesei akarnak lenni amit átéltek.
Szívmelengető volt, ahogy Jézus megérintette a kis szívüket, gyógyította a sebeiket.

Dicsőség az Úrnak mindenért, mert jó az Úr, és irgalma örökkévaló!

Zsúfolásig megtelt a templom Borsiban. Magyarországi településekről is sok ismerőssel találkoztunk, de a Felvidék távoli részeiről is bőven érkeztek. Külön örömünkre szolgált, hogy sok roma testvérünk is eljött vágyván megtapasztalni Isten ajándékozó szeretetét. Nem csalatkoztak. nagyon áldott napunk volt.

Mivel sok olyan szlovák testvérünk is részt vett, akik nem tudtak magyarul, ezért a bemondott ismeret szavát is tolmácsolták szlovák nyelvre. A tanúságtétel szintén tolmácsolással történt.

A tanúságtétel végén életátadó imádságra került sor, egy szívvel lélekkel álltak fel a jelenlevők és mondták utánam. Nagy Lélekáradás kísérte. A szentmisében az evangélium felolvasása szlovák és magyar nyelven egyaránt megtörtént. A paptestvérek gyóntatása révén nagy számban járulhattunk szentáldozáshoz.

Az egyórás Szentségimádás bensőséges volta felemelte a szíveket.  Az elhangzott dalok szépsége, és azok kenete, az ismeretszavák bősége és üzenet tartalma sokunkat megérintett. Nagy jelenlétet éltünk meg. Ezeket János Atya is felismerte és örömmel vettük, hogy még félórával meghosszabította az Adorációt.

Ezt követte a közbenjáró ima. Nehéz szavakba önteni ennek áldott voltát, oly érintésekkel, amit nehéz kifejezni, leírni. Nagy megtérések, katartikus érintések tanúi lehettünk. Megtapasztaltuk a nap folyamán, de méginkább a közbenjárásnál, hogy az Úr nem személyválogató a roma testvéreink körében is mindezek csodálatosan megtörténtek. Láttuk a könnyes arcokat, a sírás boldogságától meghatott ragyogó tekinteteket, nemcsak a nőknél hanem férfiaknál is bőségesen. A történések sokasága, a kegyelmi kiáradás még az utolsó emberig is olyan volt, hogy magunk is felejthetetlen élményként öriztük meg ezeket a szívünkben. Dicsőség az Istennek!

Olyan ismereteket is kaptunk, amiről nehéz beszélni, de az Úr mérhetetlen irgalmát láthattuk meg egy-egy esetben amikor veszélyhelyzetekből mentett ki embereket. A sötétség erőinek vissza kellett húzódnia Isten kegyelmére, a Szentlélek hatalommal való érkezésekor. Csodálatos szabadulásokban, belső gyógyulásokban, nagyon erős kiáradásokban megláthattuk ezeket a történéseket. Különösen is a közbenjáró imáknál, melynek során oly bőségben tapasztaltuk az ismeret szavát és más, mélyreható érintéseket, hogy ezek bősége is emlékezetessé tették ezt a napot számunkra. Dicsőség az Istennek.

Megtelt a templom. Láttunk ismerősöket a a határon túlról a Felvidékről. Sátoraljaújhelyről és a környező településekről is sokan érkeztek, ahogy ezt már máskor is tapasztaltuk.

Technikai probléma miatt a tanítást előbb kezdtük, majd utána is dicsőítéssel folytatódott. Rácsodálkoztunk, hogy ezt a helyzetet az Úr különösen megáldotta, mintha az evangelizációban valami újat mutatott volna, mintha figyelmünket egy új módon való dicsőítésre irányítaná, rendkívüli áldással kisérve azt. Közben nagy egységet tapasztaltunk. Halleluja.

Különleges volt az alkalom az ismeret szava használatában is, az érintések gazdagságában a Lélek jelenlétében és kiáradásában. A nap folyamán erős jelenlétet éltünk meg, a Szentlélek kenetével együtt.

A görögkatolikus Szentliturgia sajátos gazdagságára ismételten rácsodálkozhattunk.

A Szentliturgiát közbenjáró ima követte. Nagy erővel áradt ki a Lélek, nagyon sokan elnyugodtak volna, de nem engedhettük a keskeny hely miatt. Sok csodálatos érintésnek lehettünk tanúi. Köszönjük Urunk az ajándékaidat, amit erre a napra tartogattál számunkra. Halleluja!

Egy Szentlélek hívó, a Lélek kiáradására váró és vágyódó alkalomra jöttünk össze. A 10 órakor kezdődött Szentmise a homiliával és a Szentáldozással tökéletes felkészülés volt a nap eseményeihez.

Szentmise után dicsőítés következett. Szentlélek hívó énekekkel, majd dicsőítőssel folytattuk. Nagy kenetet tapasztaltunk meg, a dicsőítés vezetésében, kiáradt valóban a Lélek. Nehéz szavakban visszaadni a történteket mert láttuk, ahogy sorban megérintődtek a testvérek, volt aki sirva fakadt az örömtől és ez férfiakkal is megtörtént. Nagyon nagy egységet kaptunk ajándékul. Ismeret szavával is szolgáltunk közben. Erős tapasztalatot kaptunk a Szentlélek kiáradásáról. "Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által." Valósággá vált ez az ige. (Róm, 5,5) A további gyümölcsök is megjelentek. Halleluja!

A dicsőítést tanítás követte. Mindkettőt, a homiliát és a tanítást is feltöltöttük. A "TANÍTÁSOK" menüben elérhetők és mp3-ban letölthetők.

A tanítást ebédszünet, agapé követte. Jó volt látni, ahogy a testvérek örömmel kínálgatják egymást. Az agapé egyben jó alkalom volt az ismerkedésekre, kisebb tanúságtételekre, egymás örömét megosztani, hiszen az öröm osztozni kíván.

Újabb dicsőítéssel folytattuk, ahogy a zsoltáros is mondja: "A dicséret áldozatát vidd az Úr elé,..." (Zsolt 50,14)

További dicsőítés közben mindenkiért egyenként imádkoztunk a Szentlélek kiáradásáért. Nagy érintések tanúi voltunk. Halleluja! Három csoportban imádkoztunk, mindenki kapott imát. Az Úr gyengéd humorát, szeretetét tapasztaltam meg erre egy konkrét történést hoznék fel. Egy fiatal pár lépett oda imát kérni. Az Úr sorra adta az ismereteket róluk, ezeket felsoroltam nekik. Most érkeztetek. - igen válaszolták. Most vagytok itt először. - igen, volt a válasz. Azért jöttetek el, mert valaki felhívott mobilon, hogy gyertek, mert közbenjáró imát lehet kérni. - igen modták csodálkozva.

Az Úr megáldotta a közbenjáró imát, valóban megtapasztaltuk a Szentlélek kiáradását, hogy betöltötte az embereket. Mikor elfogytak a résztvevők, egymásért is imádkoztunk. Nagyon áldott napunk volt. Nagy reménységgel tölt el a jövőt illetően. Köszönjük Urunk!

Ami a sárospataki evangelizációnál új kezdetnek tünt, hogy nagyobb kenetet, jelenlétet tapasztaltunk meg, ez azóta is így van. Halleluja! Már csak azért is mondhatjuk, mert Pünkösd hétfőt követő szerdán a Szentségimádás alatt is ugyanezt átéltük. Valami olyan kegyelmet, amit szavakban nem lehet kifejezni, csak átélni. Csodálatos Szentségimádásban volt részünk. Halleluja! Magasztalunk Istenünk, mert jelenléteddel csodálatosan megajándékoztál minket ezen a szerdai napon is. Dicsőítünk Téged és hálát adunk mindezért! Amen!