35-40-en voltak kezdéskor, később még jöttek páran. Nem csak a hívek között, hanem a nevelőotthonban is meg lett hirdetve. Igy a nevelőotthonból is jöttek nevelőtanárok és gyermekek is.

Az utóbbi négy hétvégén három evangelizáció volt. Mindegyik áldott voltára rácsodálkozhattunk. Mégis mintha valamilyen ivet tapasztalhattunk volna meg. Az összeszokottság, az együtt munkálkodás az egymásra figyelés, és az Úr szeretete a szívünkben eddigiekhez képest valami többletet adott. Itt Déván olyan szívet melengető és megrendítő evangéliumi jeleket kaptunk, ami eszembe juttatja Márk evangéliumának utolsó soraiból: "Az Úr együttműködött velük..." Meghatottan, nagy hálával a szívünkben gondolunk vissza a történtekre.

Az egész nap során nagy jelenlétet és egységet éltünk meg. A szó és a hely kevés ahhoz, hogy ezt a napot a történéseivel leírjuk, csak egy-egy történést tudunk kiragadni.

A délutáni tanítás végén volt az életátadó imádság. Ez a tapasztalataink alapján nagy érintésekkel szokott járni. Az átadó imádság után mindig megtapasztaljuk a Szentlélek kiáradását. Itt is igy volt. Az önátadó ima végén, mint utólag megtudtam egy férfinél spontán katartikus szabadulás kezdődött, ami a későbbi imádság alatt folytatódott. Az Úr erős jeleket adott, nagy érintésekkel a közbenjáró imádság során is.

Csodálatos tapasztalat volt az egész nap folyamán, hogy az Úr gyengéd szeretettel gyógyította a belső sebeket. Gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Ide illenek Ozeás próféta szavai: "olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt".

Az Úr megnyitotta a gyermekek szívét is. Nem is igazán értették mi történik velük, ezért gyermeki egyszerűséggel kérdeztek, az ismeret szaváról, a próféciákról.
Egyikük egy kb. 13-15 éves lány, végig sírta a dicsőítést, azt mondta, hogy úgy érezte, mintha az apukája szólna hozzá a mikrofonból, amikor az ismeret szava róla szólt. Nagyon hiányzik neki az édesapja, aki már meghalt.
A másikuk jóval fiatalabb, csak kérdezett és kérdezett Jézusról, a szentekről, Máriáról, a mennyországról, mindenről csak ott ülhessen mellettünk és rá figyeljünk.
Elmesélte, hogy ő a kolostorban él, elhagyták a szülei. Ő mindig Jézus segítségét kéri és a mennyországba akar kerülni.
A végén újra beszélni akartak a próféciákról, mert ők bizony elfelejtették, de örömkönnyeket sírtak az érintettségtől a padban a közbejáró ima után.
Amikor kifelé mentünk a templomból a végén, ott álltak a bejáratnál, mint valami kis madárkák, akik maguk sem tudják mit szeretnének, de annak a szépnek és jónak újra részesei akarnak lenni amit átéltek.
Szívmelengető volt, ahogy Jézus megérintette a kis szívüket, gyógyította a sebeiket.

Dicsőség az Úrnak mindenért, mert jó az Úr, és irgalma örökkévaló!

Zsúfolásig megtelt a templom Borsiban. Magyarországi településekről is sok ismerőssel találkoztunk, de a Felvidék távoli részeiről is bőven érkeztek. Külön örömünkre szolgált, hogy sok roma testvérünk is eljött vágyván megtapasztalni Isten ajándékozó szeretetét. Nem csalatkoztak. nagyon áldott napunk volt.

Mivel sok olyan szlovák testvérünk is részt vett, akik nem tudtak magyarul, ezért a bemondott ismeret szavát is tolmácsolták szlovák nyelvre. A tanúságtétel szintén tolmácsolással történt.

A tanúságtétel végén életátadó imádságra került sor, egy szívvel lélekkel álltak fel a jelenlevők és mondták utánam. Nagy Lélekáradás kísérte. A szentmisében az evangélium felolvasása szlovák és magyar nyelven egyaránt megtörtént. A paptestvérek gyóntatása révén nagy számban járulhattunk szentáldozáshoz.

Az egyórás Szentségimádás bensőséges volta felemelte a szíveket.  Az elhangzott dalok szépsége, és azok kenete, az ismeretszavák bősége és üzenet tartalma sokunkat megérintett. Nagy jelenlétet éltünk meg. Ezeket János Atya is felismerte és örömmel vettük, hogy még félórával meghosszabította az Adorációt.

Ezt követte a közbenjáró ima. Nehéz szavakba önteni ennek áldott voltát, oly érintésekkel, amit nehéz kifejezni, leírni. Nagy megtérések, katartikus érintések tanúi lehettünk. Megtapasztaltuk a nap folyamán, de méginkább a közbenjárásnál, hogy az Úr nem személyválogató a roma testvéreink körében is mindezek csodálatosan megtörténtek. Láttuk a könnyes arcokat, a sírás boldogságától meghatott ragyogó tekinteteket, nemcsak a nőknél hanem férfiaknál is bőségesen. A történések sokasága, a kegyelmi kiáradás még az utolsó emberig is olyan volt, hogy magunk is felejthetetlen élményként öriztük meg ezeket a szívünkben. Dicsőség az Istennek!

Olyan ismereteket is kaptunk, amiről nehéz beszélni, de az Úr mérhetetlen irgalmát láthattuk meg egy-egy esetben amikor veszélyhelyzetekből mentett ki embereket. A sötétség erőinek vissza kellett húzódnia Isten kegyelmére, a Szentlélek hatalommal való érkezésekor. Csodálatos szabadulásokban, belső gyógyulásokban, nagyon erős kiáradásokban megláthattuk ezeket a történéseket. Különösen is a közbenjáró imáknál, melynek során oly bőségben tapasztaltuk az ismeret szavát és más, mélyreható érintéseket, hogy ezek bősége is emlékezetessé tették ezt a napot számunkra. Dicsőség az Istennek.

Megtelt a templom. Láttunk ismerősöket a a határon túlról a Felvidékről. Sátoraljaújhelyről és a környező településekről is sokan érkeztek, ahogy ezt már máskor is tapasztaltuk.

Technikai probléma miatt a tanítást előbb kezdtük, majd utána is dicsőítéssel folytatódott. Rácsodálkoztunk, hogy ezt a helyzetet az Úr különösen megáldotta, mintha az evangelizációban valami újat mutatott volna, mintha figyelmünket egy új módon való dicsőítésre irányítaná, rendkívüli áldással kisérve azt. Közben nagy egységet tapasztaltunk. Halleluja.

Különleges volt az alkalom az ismeret szava használatában is, az érintések gazdagságában a Lélek jelenlétében és kiáradásában. A nap folyamán erős jelenlétet éltünk meg, a Szentlélek kenetével együtt.

A görögkatolikus Szentliturgia sajátos gazdagságára ismételten rácsodálkozhattunk.

A Szentliturgiát közbenjáró ima követte. Nagy erővel áradt ki a Lélek, nagyon sokan elnyugodtak volna, de nem engedhettük a keskeny hely miatt. Sok csodálatos érintésnek lehettünk tanúi. Köszönjük Urunk az ajándékaidat, amit erre a napra tartogattál számunkra. Halleluja!

Egy Szentlélek hívó, a Lélek kiáradására váró és vágyódó alkalomra jöttünk össze. A 10 órakor kezdődött Szentmise a homiliával és a Szentáldozással tökéletes felkészülés volt a nap eseményeihez.

Szentmise után dicsőítés következett. Szentlélek hívó énekekkel, majd dicsőítőssel folytattuk. Nagy kenetet tapasztaltunk meg, a dicsőítés vezetésében, kiáradt valóban a Lélek. Nehéz szavakban visszaadni a történteket mert láttuk, ahogy sorban megérintődtek a testvérek, volt aki sirva fakadt az örömtől és ez férfiakkal is megtörtént. Nagyon nagy egységet kaptunk ajándékul. Ismeret szavával is szolgáltunk közben. Erős tapasztalatot kaptunk a Szentlélek kiáradásáról. "Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által." Valósággá vált ez az ige. (Róm, 5,5) A további gyümölcsök is megjelentek. Halleluja!

A dicsőítést tanítás követte. Mindkettőt, a homiliát és a tanítást is feltöltöttük. A "TANÍTÁSOK" menüben elérhetők és mp3-ban letölthetők.

A tanítást ebédszünet, agapé követte. Jó volt látni, ahogy a testvérek örömmel kínálgatják egymást. Az agapé egyben jó alkalom volt az ismerkedésekre, kisebb tanúságtételekre, egymás örömét megosztani, hiszen az öröm osztozni kíván.

Újabb dicsőítéssel folytattuk, ahogy a zsoltáros is mondja: "A dicséret áldozatát vidd az Úr elé,..." (Zsolt 50,14)

További dicsőítés közben mindenkiért egyenként imádkoztunk a Szentlélek kiáradásáért. Nagy érintések tanúi voltunk. Halleluja! Három csoportban imádkoztunk, mindenki kapott imát. Az Úr gyengéd humorát, szeretetét tapasztaltam meg erre egy konkrét történést hoznék fel. Egy fiatal pár lépett oda imát kérni. Az Úr sorra adta az ismereteket róluk, ezeket felsoroltam nekik. Most érkeztetek. - igen válaszolták. Most vagytok itt először. - igen, volt a válasz. Azért jöttetek el, mert valaki felhívott mobilon, hogy gyertek, mert közbenjáró imát lehet kérni. - igen modták csodálkozva.

Az Úr megáldotta a közbenjáró imát, valóban megtapasztaltuk a Szentlélek kiáradását, hogy betöltötte az embereket. Mikor elfogytak a résztvevők, egymásért is imádkoztunk. Nagyon áldott napunk volt. Nagy reménységgel tölt el a jövőt illetően. Köszönjük Urunk!

Ami a sárospataki evangelizációnál új kezdetnek tünt, hogy nagyobb kenetet, jelenlétet tapasztaltunk meg, ez azóta is így van. Halleluja! Már csak azért is mondhatjuk, mert Pünkösd hétfőt követő szerdán a Szentségimádás alatt is ugyanezt átéltük. Valami olyan kegyelmet, amit szavakban nem lehet kifejezni, csak átélni. Csodálatos Szentségimádásban volt részünk. Halleluja! Magasztalunk Istenünk, mert jelenléteddel csodálatosan megajándékoztál minket ezen a szerdai napon is. Dicsőítünk Téged és hálát adunk mindezért! Amen!

Sárospatakon a Szt. Erzsébet bazilikában volt az evangelizáció. Mintegy 200-250 fő vett részt az alkalmon. Helybeliek nagyon kevesen voltak. Sokan jöttek hegyaljáról, Felvidékről is szép számban érkeztek. Most először voltunk Patakon, de nagy várakozással, illetve reménységgel a szívünkben jöttünk. Ez a reménység nem csalt meg minket.

Az egész nap során egy erős jelenlétet éltünk meg és megtapasztaltuk a Szentlélek egységet teremtő erejét. Halleluja! Már a dicsőítés alatt is láttunk érintéseket.

A tanítás alatt ezen érintéseket újra és újra megtapasztalhattuk. A tanítást a Szentlélek indítása szerint életátadó imásággal fejeztük be és az ezt követő önátadó ének alatt "Uram neked adom szívem..." az éneklőkre kérve a Lélek kiáradását haladtunk hátra a padok között. Megrendítő látványban volt részünk. Szinte nem volt arc könnyek nélkül. A Pünkösd előszelét láttuk a Lélek által betöltött embereken. A nagy - nagy kiáradás gyümölcseként az öröm sugárzott a könnyes arcokon. Láttuk a sírás boldogságát. Mi is könnyeinkkel küzdöttünk a megható látvány feletti örömünkben.

Ezt a szünetben agapé követte. Ismerősök, ismeretlenek kínálgatták egymást szívük szeretetében megosztva egymással amit hoztak, közösen ünnepeltünk egymásnak is örvendezve.

A szünetet Szentségimádással folytattuk. Az eddig is megtapasztalt isteni jelenlét méginkább érezhető volt. Az Úr gazdagon megáldotta ezt az ismeret szava vonatkozásában is. Csodálatos bőséget éltünk meg a további érintések sokaságában. Már a dicsőítés során is megtapasztaltuk az énekeken a Szentlélek kenetét, de ez itt még erősebben érezhető volt. Az érintettséget jelezték a zsebkendők használata is. Mi a szolgálók is éreztük, hogy a szívek felemelkednek. Az Úr jelenléte, szeretete körölvett minket. Az adoráció, a hódolat közben az Úr kegyelme kiáradt ránk. Csodálatos volt megtapasztalni. Halleluja!

A nap csúcspontja volt a Szentmise. Gábor atya a homiliájában kitért a karizmák ismertetésére is. A gyóntatás napközben lehetővé tette, hogy sokan részesedhettünk a Szentáldozásban.

A Szentmisét közbenjáró ima követte. A réssztvevők sokasága, az idő rövidsége nem engedte meg az egyenként, személyenkéti külön-külön imát. Sorbanállóknál végighaladva kértük testvéreinkre az Úr áldását és láthattunk további csodálatos történéseket, mert akkor amikor Isten megérinti a szíveket mindig történik valami. A legkevesebb, hogy kicsordul a könny, és ahol kaptunk, mondtuk a próféciákat is. Kevés ember volt aki meg nem érintődött. Ez a nyitott szivek napja volt. Szt. Erzsébet közbenjárására is.

A közbejáráas alatt is folytatódott a dicsőítés. Az ima vége felé haladva azt vettük mészre, hogy a nyitott oldajajtón a majálisról a zenét meghallva, fiatalok jöttek be és csodélkozva nézték mi történik. Majd egyszercsak leülve a padokba csendben hallgatták az énekeket. Add Uram, hogy legközelebb már az elején bejöjjenek! Amen.

Utólag csak pár mondatra maradt alkalom, de megéreztük és ki is mondtuk, ma valami újat kaptunk az evangelizációban, mintha egy határt átléptünk volna, mintha Isten valami kiteljesedettebb szolgálatot adott volna. Pontosan megfogalmazni sem tudjuk, de nagy reménységet ad a jövőre nézve is. Magasztaljuk az Istent! Köszönjük Urunk Jézus Krisztus ezt a csodálatos napot. Örömmel és békével a szivünkben mentünk hazafelé, röpült a szívünk! Halleluja!

Gyöngyösön egymást követően két Szentlélek szemináriumot tartottunk, összesen mintegy 90 fő számára. Számunkra is meglepetés volt, hogy milyen áldással kisérte ezeket az Isten. A Lélek áradásra ezt méginkább elmondhatjuk. Nagyon nagy érintéseket láttunk. Halleluja!

Ezen az evangelizáción a Szt. Erzsébet templomban talán a résztvevők felével ha találkoztunk. Rajtuk kívül még 4-5 új arcot láttunk az evangelizáción. Ebből következik, hogy az evangelizációkon szokottak helyett inkább tanúságtétel sorozat hangzott el.

Ezt követte a Szentmise, ami után a közbenjáró imádság kezdődött. Mindnyájan imát kaptak akik kértek.

A megszokotthoz képest az is eltérés volt, hogy nem volt szentségimádás. De talán nem is lehetett volna, hiszen közvetlenül az oltár előtt van a lejárat az alsó templomba az urnatemetőhöz, ahová közben be-betért egy-egy látogató. Ez a lejárat a kívülállónak ugy tűnik, mintha kettéosztaná a templomot.

A közbenjárás alatt nagy érintések szemtanúi lehettünk. Halleluja. Az újonan jöttek közül egy asszony úgy megérintődött, hogy a végén láttam, sirva, könnyeivel küszködve ment ki a templomból. Valaki azt mondta, ha csak ez az egy megtérés lett vona, már akkor megérte a fáradtságot. Dicsőség az Istennek.

A kápolna megtelt a Tömőben. Hosszúra nyúlt az est a kétszeres tolmácsolás miatt. Rövid tanítás után kezdődött Shiny tanúságtétele. Betegségéből való csodálatos gyógyulásáról a Szűzanya megjelenését követően.

Az elmondása szerint olyan súlyos betegségeken ment át, hogy a teste és a gennyes sebei rettenetes bűzt árasztottak. Könyörgött a Szt. Szűzhöz, vegye el ezt a rettenetes bűzt, melytől mindenki undorodott. A csodás gyógyulást a Szűzanya megjelenése hozta, amikor egy rózsafűzért nyújtott át neki. A jelenlevők a Szűzanyát nem látták, csak azt, hogy fenntről egy rózsafűzér érkezik a beteg kezébe. Ahogy a rózsafűzér a kezéhez ért, azt érezte mintha áramütés járná át. A bénán fekvő beteg felállt és gyógyultan kiment a templomból, ahová négy férfi hozta be egy deszkán a bénán kifacsarodott tagokkal fekvő asszonyt. A jelenéskor a Szűzanyával együtt csodálaítos illat érkezett és a gyógyuláskor ez az illat is rajta maradt. Azóta ez a csodálatos illat árad körülötte, ami szintén a Szűzanya ajándéka volt számára. Ez az illat végig erősen érezhető volt a környezetében Tömőben is, hullámokban érkezett az illatáradat. Az általa, illetve arózsafűzérével megérintett tárgyak több napon át szintén illatoztak.

Csodálatos történéseket hallottunk, de egyfolytában, közel négy órán át tartott a dupla tolmácsolás miatt, s embert próbáló volt a kisszékeken kuporgók részére. Türelemmel viselték sokak, bár fáradtan az égésznapos munka után este 10, fél 11-ig tartott.  A történetek szépsége kárpótolta a fáradtságot.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy az idő rövidsége és a jelenlevők nagy létszáma miatt a közbenjáró ima elmaradt.

Pár képet felteszünk az alkalomról. A képeken néhol egy fiatal indiai férfi is látható, aki Budapesten papként szolgál és szintén eljött az alkalomra.

A templom nem zsúfoltságig, de megtelt. Sátoraljaújhelyből, Felvidékről, Debrecenből, Hollóházáról és még sok más helyről érkeztek testvérek az alkalomra. Az ismerősök között sok új arcot is láttunk, akik most először jöttek el.

Már az elején észrevettem, hogy a szálláshelyen felejtettem a tanítás vázlatát, amit előre megírtam. Próbálkoztam, hogy nem mehetnénk-e el érte? Nem fér bele az időbe volt a válasz, mert kezdenünk kell. Magam is beláttam, nem aggodalmaskodtam. Mikor Győző meghallotta miről van szó csak annyit mondott: Halleluja! Tudtam miért mondja, a történtek igazolták.

Köszönjük Urunk, hogy megáldottad az egész alkalmat és ez már a dicsőítés alatt is tapasztalható volt. A többség ismerte az énekeket, egy szívvel, lélekkel kapcsolódtak be a dicsőítésbe. Jó volt látni, megélni a testvérek egységét.

A tanításhoz Bibliával a kezemben álltam ki. A Szentlélek vezetésére bíztam magam, és ráhagyatkoztam a gondolatok sodrására. Emlékszem, hogy beszéltem a papi hivatás szépségéről is. Amikor láttam az érintett arcokon megjelenő könnyeket, felszólítottam a jelenlevőket, hogy aki szeretné Jézusnak átadni az életét álljon fel. Úgy tünt, mindenki felállt. Elmondtuk az életátadó imát, melynek végén Petya elkezdte az "Uram Neked adon szívem.." című éneket miközben mentem végig a sorok mentén hívva a Szentlelket. Láttam a síró testvéreink könnyáztatta arcának sokaságát. Kösönet, hála és dicsőség az Istennek a csodálatos Lélekáradásért.

A közbenjáráskor sokak nagyon megérintődtek. Egy fiatal férfi papi hivatásáért kért imát, láttam őt ezt követően hason fekve kitárt karokkal az ikonosztáz előtt, mint papszenteléskor. Halleluja!

Sok visszaigazolást, szívet melengető tanúságtételt is kaptunk az előző alkalmakról.

Irgalmassági Vasárnap már sokadszor Borsiban, de amikor beléptünk a templomba meglepetés ért minket. Zsúfoltságig megtelt a templom, lehettünk vagy 350-en. Mikor bementünk, ugyan utat nyitott a tömeg, de csak libasorban tudtunk előre jutni. A várakozók között előre haladtomban néztem jobbra és balra, hogy ismerősöket találjak. Eközben azt vettem észre, hogy a csöndben itt is, ott is sirva fakadtak mikor találkozott a tekintetünk. Valami csodálatos előjelnek éreztem. És igy is volt. Jóval az ünnep után írom le, mert olyasmit kell megosztanom, ami meghaladta az eddigieket.

Az egész alkalom alatt megéltük az isteni Jelenlét csodálatos ajándékát, hogy kiárdt ránk mint folyam a Szentlélek. De a dicsőítésben már kezdetén észrevettük olyan érintésekkel indult, hogy a megérintett emberek arcai vettek körül.

Ismeret szavára később visszaigazolásokat kaptunk. A dicsőítésben felemelkedett és megnyitott szivekben a tanítás jó talajra talált. Sok szlovák testvér volt jelen akik nem tudtak magyarul, ezért a tanítás tolmácsolással hangzott el. A jelenlevők mondták, hogy a tolmácsolást végző atyára is visszahatott a tanítás. mintha a végére magára is hatott volna, halleluja.

A tanítás befejezése előtt, mikor láttam a könnyes arcokat felszólítottam a jelenlevőket, hogy aki át szeretné adni életét most Jézusnak az álljon fel! A zsúfolt templomban mindenki egy emberként állt fel. Ha letöltöd a tanítást, hallhatod az átadó imát és az azt követő éneket. Talán megérzed, vagy megéled azt ami itt akkor történt. Úgy kiáradt a Szentlélek a jelenlevőkre amit csodálatos volt látni, mikor haladtam hátra imádkozva a tömegben. Könnyáztatta arcokon a sírás boldogsága, az Isten szeretetének és irgalmának csodálatos jeleit láttam, amely sugárzott róluk. Mindez irgalmasság vasárnapján! Mélyértelmű üzenet és válasz a bizalommal, reménnyel érkezőknek, hogy ez a remény nem csalatkozott meg bennük.

A Szentségimádás csodálatos folytatása volt midennek. Az ismeret szava, és a kenettel megáldott szép énekekek, egyaránt a szívek további felemelkedését szolgálták. A közbenjáró imádság majd az ezt követő Szentmise koronázták meg a napunkat.

Mindenki meg tudott gyónni a Szentmiséig, igy akik készültek rá elnyerhették a teljes búcsút Irgalmasság Vasárnapján. Hálát adunk Istennek ezért a csodálatos alkalomért!

Miskolcon a Minoriták templomában mintegy harmincan voltunk kezdéskor. Valahogy a nagy templomban ez még kevesebbnek tünt, de nem zavart minket, mert megtanultuk, hogy nem szabad ettől függenie a szolgálatunknak. Közben újabb és újabb testvérek érkeztek így 50-60 főre gyarapodtunk.

Örömünkre a dicsőítésbe jól bekapcsolódtak a jelenlevők, tapasztaltuk ahogy a dicsőítésben az Úr felemelte a szívünket, megadta az egység ajándékát. A szeretet kötelékével is egybekötötte a szíveket. Ismeret szavával is megáldotta ezt az Úr. Láthattuk a megérintett arcokon ezek nyomát is. Halleluja!

A tanítás-tanúságtétel során az Úr érintése tükröződött az arcokon, jó volt látni ebben is a Mindenható kegyelmét.

A tanítás végeztével indítást kaptam, hogy felszólítsam a jelenlevőket, hogy aki szeretné átadni az életét Jézusnak az álljon fel és lépjen ki a két padoszlop közé. Szinte mindenki felállt és kilépett középre. Egy életátadó imát mondtunk el közösen, majd megkezdődött az ének "Uram! Neked adom szívem..." Láttam a patakzó könnyeket a megérintetteken az ének közben. Elindultam feléjük, míg tartott az ének, hogy imádkozzam a Szentlélek kiáradásáért. Másfél méterre lehettem, amikor megtapasztaltuk a Lélekáradás különös erejét, a legközelebb álló asszony eldőlt, elnyugodott a Szentlélekben. Megrendítő látvány volt, hogy a Lélek milyen erővel áradt ki a többiekre is. Dicsőség az Istennek!

Hálát adunk Urunk, hogy már az ezt követő agapé során láttuk a sugárzó arcokat, a megérintett testvéreket, akik erről visszajelzést adtak.

A Szentségimádáskor különösen is megtapasztaltuk az érintéseket a jól megválasztott énekeken és a zenei szolgálaton levő keneten és az ismeretszaván keresztül egyaránt. A zsebkendők sürüsödő használata ezen bensőséges érintéseket jelezték, no meg a könnyes arcok is.

Köszönjük a Szentmisét, mely szép pecsét volt napunkra. A végén Balázs-áldásban is részesülhettünk mint a fénképeken is látható.

Hálát adunk Istenünk ezért az alkalomért, köszönjük a nyitott szíveket, a megérintett testvéreket. Nagy békesség és öröm volt bennünk hazafelé, hogy velünk volt az Isten és megáldotta az evangelizációnkat, ezt az alkalmat Miskolcon, Halleluja!