Nagyon sok résztvevő érkezett, megteltek a padsorok. Felvidékről is láttunk ismerős arcokat. Áldott napunk volt, és ezt újra és újra le kell írnunk, mert az Isten jelenlétébe belépve nehéz szavakba foglalni a nap történéseit. A hálánkat kifejezni viszont nemde „szent kötelességünk”? A fotók többsége az elején készült, de még később is sokan érkeztek és a szentmise utáni közbenjáró imát végezve nagyon el szoktunk fáradni, de nem úgy itt és most. Az ima végeztével meglepve tapasztaltuk, hogy semmi fáradtság nincs bennünk frissek, örömteliek vagyunk, Halleluja!
Nagyon sok érintettséget láttunk, és a túlcsorduló öröm az arcokon könnyekben jelentkezik. Sokaknál megtapasztalhattuk megint és örvendeztünk annak látásában újra, hogy Isten valóban nem személyválogató az örömkönnyeket egyaránt láttunk egészen fiataloktól az öregekig és nőknél és férfiaknál is. Dicsőség az Istennek!
